Főkép

John Patitucci új trió koronggal jelentkezik az Edition Records kiadásában, amely album ismét tanúbizonyságot tesz szűnni nem akaró kreativitásáról és előremutató gondolkodásmódjáról. Az albumhoz ismét Chris Potter (szaxofon) és Brian Blade (dob) a társak, akiket a legendás New York-i Birdland-ben hallottam először és majd lefordultam az asztal mellől. A trió kezdeteit egy olaszországi turné album dokumentálta, de természetesen kapcsolataik sokkal mélyebbek és korábbiak, különösképpen Blade-del, amelynek leghíresebb instanciája a Wayne Shorter Quartet-ben való együttműködésük – a legutóbbi WSQ korongokról itt írtunk.

 

A Spirit Fall Patituccinak egy mélyen személyes projektet jelent, ami az egység és spirituális fejlődés iránti elkötelezettségét tükrözi a zene nyelvén. „Az ilyen időkben a zene hatalmas hidakat építhet és felemelheti közönségünk szellemét” – mesél Patitucci. „A Spirit Fall-lal a művészetünkön keresztül szerettem volna elérni az emberekhez, kapcsolódva nemcsak a családhoz és a barátokhoz, hanem mindenkihez, különösen azokhoz, akik a [létezés] margójára szorulnak.”

 

Ez egy igen ambiciózus álom, különösképpen, ha tekintetbe vesszük a zene kérlelhetetlenül domináns és erőteljes basszusszólamokra építkező jellegét, amit Patitucci játéka olyan dinamizmusokkal artikulál, hogy a többnyire teljesen akusztikus beállás ellenére is időnként az az érzetünk támad – a sokszor riff-szerű basszusszólamok miatt is –, mintha egy rock bandát hallgatnánk. Az albumot nyitó „Think Fast” egyszerű groove-jait Blade játéka még inkább felerősíti és amolyan úthengerként vezeti végig, nemcsak ezen a témán, de a balladisztikus pillanatoktól eltekintve az egész korongon át. Potter pedig rögtön mesterkurzust tart az első témán, amit persze aztán Blade is megtold a sajátjával.

 

„Tizenhét olyan banda ellenére is, amelynek én álltam az élén, ez a trió egy új, mélyen személyes üzenetet jelent nekem. Szerencsés voltam, hogy olyan sok jazzmesterrel játszhattam, akik formáltak és így természetesen az ő hatásuk is beágyazódik ebbe a zenébe. Az elmúlt három évben hősöket és mentorainkat veszítettük el, akik nagyon sokat segítettek nekem – Chick Corea, Wayne Shorter és legutóbb Roy Haynes. Az ő mentorálásuk és művészetük mély hatással volt rám, akárcsak Herbie Hancock, Michael Brecker és még sokan mások. Ez az album ezt a hagyatékot kívánja tükrözni, amit most ebben a felállásban készítettem el.”
 
 
Miben is all pontosan ez a hagyaték? Talán a Jazz kérlelhetetlen jelenidejűségének képviseletében, abban a megújulásban, ami egy saját hangjukat már rég megtalált óriások nem statikusságukban, hanem folyamataikban mutatnak be. Bár a „Deluge on 7th Ave” egy tisztelgés olyan művészek által vezetett New York-i szaxofontriók előtt, mint Sonny Rollins, Joe Henderson és John Coltrane, Chris Potter-rel és Brian Blade-del együttműködve Patitucci egy olyan triót alkotott, ami eddig hallatlan módon és persze zökkenőmentesen ötvözi a bonyolult melódiákat dinamikus ritmusokkal. A hathúros elektromos basszus bevezetése pedig tovább gazdagítja ezt a harmonikus szövetet, lehetővé téve, hogy a basszus mind vezető, mind támogató szerepeket játsszon, és így Patitucci kompozícióira reagálva fedezzenek fel hármasban komplex melódiákat és harmóniákat.
 
21. századi mestermunka.
 
Előadók:
John Patitucci – bőgő, basszusgitár
Chris Potter – szoprán- és tenorszaxofon, basszusklarinét
Brian Blade – dob
 
Elhangzó szerzemények: 
1. Think Fast

2. Pole Star

3. Deluge on 7th Ave

4. Thoughts and Dreams

5. Spirit Fall

6. Lipím

7. Silent Prayer

8. House of Jade

9. Light in the Darkness

10. Sonrisa