Főkép

Wayne Shorter utolsó fellépése valójában egy heroikus küzdelem volt a panamai Jazz fesztiválon –, ahogyan a felesége, Carolina Shorter által írt, az új kiadványhoz csatolt kísérőfüzetből kiderül. Shorter ugyanis 2018 elejétől kezdve tüdőbajban szenvedett és amikor Panamavárosban kórházba került, az orvosok azt mondták neki, hogy le kell mondania a koncertjét, amire Wayne kiugrott az ágyból, elment a hangversenyterembe és egy hihetetlen előadás során „kicked everybody’s ass!”

 

Ez az anekdota mindent elmond Shorter szellemiségéről, ami az energiák fáradhatalan médiumaként, állandóan saját korát meghaladva tekintett a végtelenbe, és ami, ha mégis korlátozzuk egészen hosszú életére (1933-2023), akkor a huszadik századból nézve, egy amolyan önbeteljesítő jósltaként, létrehozta a huszonegyedik század eddig legnagyobb hatású és legeredetibb kvartettjét, a Wayne Shorter Quartet-et. A ‘leg’-ek és a felsőfokok halmozása megállás nélkül, indokoltan folytatható lenne a legfrissebb album kapcsán is, ami valójában nem az utolsó, hanem egy 2014-es Stockholm-i fellépésnek a dokumentációja.

 

Hogy miért éppen ez az előadás? Történt, hogy nem sokkal a halhatatlan Shorter halála előtt, 2022 őszén Rob Griffin rengeteg kiadatlan felvételt küldött Waynnek, hogy szortírozza ki őket. Shorter megállás nélkül csak hallgatta a vele készült anyagokat, amikor egyszer csak „felüvöltött: Carolina, most azonnal ide kell jönnöd 'and hear this shit!' Hallgasd meg mit csinálnak ezek a fickók!”

 

És valóban: még annak is, aki a kezdetektől követi a négyes munkásságát – először 2001-ben hallottam őket a Royal Festival Hall-ban, Londonban, és bár a közönség megosztottnak tűnt, levegőt alig tudtam venni –, talán úgy tűnhet, hogy a kvartett öt kiadványa után – amiből ráadásul egy tripla –, semmi újdonságot vagy meglepetést nem tartogathat egy újabb korong, hát még kettő! Akik ezt gondolják vagy csak egyszerűen adalék dokumentumanyagnak képzelik az idén megjelent korongokat, ennél nagyobbat nem tévedhetnek: a WSQ-t halljuk a kilencvenedik dimenzióban, százhuszonhét percben!!! Vagy ahogyan Shorter maga fogalmazott: „this is the album!” Olyan intenzitású kortárs kamaramuzsikálás hangzik fel, amihez tényleg tanácsos oxigénpalackkal leülni, és persze rengeteg figyelemmel – bár ez utóbbit garantálja a szinte nyakunknál fogva rángató muzsika, amit érdemes minél többször és minél magasabb hangminőségben, és hangosan hallgatni! (Hi-Res download; CD) 

 

Ami pedig külön örömhír és amit már az album elnevezése is sugall, hogy ez csak az első, egy remélhetőleg hosszú kiadványfolyamban. Bár eredetileg Unidentified Flying Object-nek, azaz UFO-nak tervezte Shorter nevezni a sorozatot, amikor ismét kórházba került, ami egyben az utolsó alkalomnak is bizonyult, a „sosem adom fel” hangulatában megváltoztatta Celebration, azaz ünnepre az elnevezését, amire felesége csak annyit talált mondani: „Yes Wayne! Let’s celebrate!!!”

 

 

Előadók:

Wayne Shorter – tenor- és szopránszaxofon

Danilo Perez – zongora

John Patitucci – bőgő

Brian Blade – dob

 

Elhangzó szerzemények:

1. Zero Gravity to the 15th Dimension
2. Smilin' Through
3. Zero Gravity to the 11th Dimension
4. Zero Gravity to the 12th Dimension
5. Zero Gravity - Unbound
6. Orbit
7. Edge of the World (End Title)
8. Zero Gravity to the 90th Dimension
9. Lotus
10. She Moves Through The Fair