Főkép

Olyan már megtörtént korábban, hogy Ian Brennan börtönbe ment, de emlékeim szerint ez az első alkalom, hogy egy korábbi helyszínre tért vissza. Természetesen most sem elítéltként, hanem újabb terepi felvétel okán kereste fel a Mississippi állambéli Parchman Prisont. A korábban itt rögzített album nagy sikert aratott, nekem is tetszett (ajánló erre), így érthető, ha ismét felkereste a börtönbéli templomot, és egy vasárnap délelőtt ismét megtörtént a csoda.

 

Igen csoda, méghozzá olyan, amit talán csak azok élhetnek át, akik ellátogatnak egy olyan hétvégi misére, ahol a jelenlévők énekkel dicsérik az urat, de nem az általunk ismert zsoltárokkal, hanem gospel, soul és blues dalokkal, benne a létezés minden fájdalmával, gyötrelmével (Parchman Prison Blues). Legyen szó a cappella éneklésről, vagy minimális hangszeres kísérettel előadott dalokról, a szokásos koncertélménynél jóval közelebb kerülünk ezekhez az elítéltekhez.

 

Mert ezek a dalok nyilvánvalóan nem örömódák, hanem imák, fohászok, reménykedések, fájdalmak, könyörgések – elég ehhez meghallgatni a nyitó bluest. Bámulatosnak tartom, ahogyan ezek a férfiak képesek ennyiféle érzést átadni éneklés közben. Hol suttogva, hol fájdalmasan citálva a sorokat, hol rappelve – mindig saját történetüket adták elő valamilyen formában.

 

Ezúttal két dal fogott meg: az egyik a lélekteli „Open the Floodgates of Heaven”, mert az egyetlen zongorával kísért énekben ott van a reménykedés, ami furcsa kontrasztban van az előadó sorsával (J. Hemphill, az ő fotója van a CD borítón), aki már több mint negyven éve van a börtönben. Még meglepőbb volt számomra az „MC Hammer”, ami egyszerre idéz hip-hop muzsikát, és van személyes, illetve spirituális üzenete. Ez egyébként többször meglepett, hogy ebben a kemény környezetben milyen sokan fordulnak a vallás és a hit felé. Jó példa erre a „Living Testimony”, amiben az elítélt hálát ad az úrnak, hogy van étele, szállása, és még életben van.

 

Helyenként a minimalista zene és az előadásmód megdöbbentő eredménnyel jár, mint ahogyan történik a „Take Me to the King” alatt, ahol a visszafogott dob, és az ismétlődő sorokat suttogó ének hátborzongató hatást ér el.

 

A második lemez felvételen 12 férfi vett részt, 23 és 74 év közöttiek. Közülük hárman életfogytiglani börtönbüntetést töltenek, míg hatan időközben kerültek a börtönbe, vagy csak nem szerepeltek a debütáló albumon. Ezúttal sem őrök, sem lelkészek nem voltak jelen a templomban, talán ennek is köszönhető ez a meghitt, bensőséges hangulat. Az összes számot élőben, elsőre, utószinkronizálás nélkül vették fel, mindössze négy óra leforgása alatt.

 

Ez is egy olyan album, amit szerintem legalább egyszer muszáj meghallgatni az életben.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: I Shall Not Want, Parchman Prison Blues, Open the Floodgates of Heaven

2025-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.facebook.com/Glitterbeat

 

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Parchman Prison Blues 02:27
  2. Open the Floodgates of Heaven 01:43
  3. Grace Will Lead Me On 03:48
  4. MC Hammer 01:59
  5. Po’ Child 01:11
  6. Take Me to the King 02:28
  7. Living Testimony 01:39
  8. I Shall Not Want 03:54
  9. I Won’t Complain 01:13
  10. God is Keeping Me 01:55
  11. Talking About My Jesus 00:58
  12. Stand for You 00:58
  13. Jesus Will Never Say No 05:03