Kemény István: Lovag Dulcinea

Van néhány olyan irodalmi alkotás, amelyet azok is ismernek, akik soha nem olvasták, hiszen olyan mélyen és gyökeresen beépültek a kultúrába, hogy valóságos ikonná váltak. Az egyik ilyen mű a Don Quijote, amely annak idején nem csak az egyik első európai regénynek számított, hanem korszakhatárnak is, ugyanis éppen ekkoriban lépett be az emberiség az ész és a fény korába, egyre gyorsabb ütemben levetve a korábbi babonákat és irracionális elveket, amit természetesen a mű cselekménye is tökéletesen példázott. A címszereplő azóta is ennek az irracionális viselkedésnek a megmosolyogtató példája, ám mi történik akkor, amikor akkorát változik a világ, hogy egyenesen az ilyen kóbor lovagok tűnnek normálisnak? 

 

Pont ezzel a kérdéssel játszott el Kemény István, aki egy női Don Quijotét állított új könyve középpontjába. Lovag Dulcinea ebben az új verses regényben önálló életre kel, hiszen szerelme, az évszázadokkal korábban megírt bátor nemes már nem akar semmit, csupán ábrándozni aprócska falujában; valakinek pedig cselekednie kell. De hát ki ez az új női lovag, aki természetesen kikéri magának, hogy az előző női változatának tekintsük? Dulcinea személyisége éppolyan képlékeny, mint maga az egész szöveg. Van amikor egy mindenen áthatoló kvantumrészecske alakját ölti magára, van amikor űrhajóval közlekedik, van amikor egy háromgyermekes anyának tűnik, de többnyire egy 19 éves lovag, akit egy mesterséges intelligenciával felvértezett robot fegyverhordozó kísér. 

 

Keménynek ez a mindenféleképpen képlékeny helyzet és felállás kiváló alkalmat ad arra, hogy a rá stílusukban annyira nem is jellemző versekben egyrészt megidézze és fejet hajtson a nagy előd, Cervantes és az ő halhatatlan hőse előtt, majd a következő pillanatban ezt az egészet ki is forgassa, és persze közben bemutassa mekkorát változott a modern világ, amelyet az új technikák ellenére is egyre inkább butaság és az eltorzult ideológiák irányítanak. Ebben a világban pedig egy (női) Don Quijote egész normálisnak tűnik...

 

„Lovag Dulcinea

Nem naiv

Csak szereti a hazugságot

Mert tudja hogy

Igazságot takar

És ő nem szereti az igazságot

Hanem érte lobog.”

 

Kemény a nagy elődhöz hasonlóan szintén két könyvből építi fel a szövegét, melyet egy filmforgatás szakít ketté, utalva ezzel a Cervantes eredeti műve után megjelent hamisítványra. Az itt szereplő versekben óriási kavalkád uralkodik, így járunk többször a pokolban, az űrben, különböző ikonikus helyszíneken, de közben csatázunk vagy játszótéren üldögélünk, ugyanakkor szerepet kapnak pihentető költemények is, ha közben nagyon elfáradnánk. Megmondom őszintén, nekem éppen emiatt nem állt össze ez a kötet, amelynek vannak ragyogó csúcspontjai, de bőven olyan szövegek is, amelyek nagyon kilógnak. Nagyobb tudatossággal ebből az egészből egy jóval komolyabb alkotás születhetett volna. De a Lovag Dulcinea ezzel együtt is egy olyan egyedi alkotás, amit már pusztán az egyedisége miatt is érdemes lehet kézbe venni.