Steve Sem-Sandberg: A vihar
Írta: Bak Róbert | 2024. 12. 16.
Steve Sem-Sandberg svéd író különleges helyet foglal el a kortárs európai irodalomban, hiszen regényeiben nagy empátiával és éleslátással ábrázolja az emberi szenvedést, valamint a történelem sötét fejezeteit, különös tekintettel a II. világháború borzalmait. Magyarul eddig több jelentős könyve is megjelent: Azok a szegény łódźiak a Łódź-i gettó életébe nyújt betekintést a második világháború alatt, míg a Kiválasztottak a náci eutanázia-program szörnyűségeit tárja fel. Sem-Sandberg írásainak középpontjában általában a Harmadik Birodalom által igazságtalanul üldözöttek állnak, és ezt a sokat taglalt témát többnyire egyedülálló érzékenységgel és részletességgel képes ábrázolni.
Az eredetileg 2016-ban megjelent Vihar folytatja a második világháborúval és annak örökségével való szembenézést. A könyv története egy norvég szigeten játszódik, ahol Andreas visszatér gyermekkorának helyszínére, hogy elhunyt nevelőapja, Johannes hagyatékával foglalkozzon. Johannes múltja, aki a német megszállókkal kollaborált, hamarosan felfedi a háború alatti árulások és elfojtott bűntudat titkait. A regény ezzel nem csupán egyéni drámák sorát mutatja be, hanem a háború utáni norvég társadalom traumáit is boncolgatja, rámutatva arra, hogy milyen mélyen hatott a kollaborációs múlt a helyi közösségekre és az egyének életére.
A regény feszültsége és mélysége abban rejlik, hogy Andreas fokozatosan fedezi fel a családjára és a szigeti közösségre nehezedő bűntudatot és titkokat. Ahogy a múlt eseményei egyre világosabbá válnak, az olvasó is szembesül azzal a megosztottsággal, ami a háború idején kialakult a szigeten. Kaufmann, a sziget sokáig megkérdőjelezhetetlen hatalmú vezetője, szintén együttműködött a nácikkal, ami megbélyegezte őt magát és az egész közösséget. A regény így egy olyan helyet mutat be, ahol a társadalmi kapcsolatok és az egyéni emlékek át vannak itatva a múlt bűneivel, és ahol mindenki ismeri egymás titkait, ám senki sem beszél róluk nyíltan.
„Megállok a hallban. Ugyanitt álltam, amikor Minna kedvéért meg akartam ölni a vénembert, aki megkérdezte, ki fia vagyok, és adott egy szelet almás süteményt, amiről azt hittem, mérgezett, ezért elhajítottam. Gyerekként olyan hatalmasnak tűnt a ház, mint egy kúria vagy kisebb kastély. Most egészen szűknek érzem a teljesen hétköznapi bútorokkal telepakolt folyosót: egyik sarokban szekrény, másikban keskeny, kifelé ívelt lábú faasztal. Az asztal fölötti falitükörben az alakom körvonalait látom kirajzolódni az ajtó előtt, amin az imént beléptem. Egyik kezemben puska, nyakamban távcső, a hátizsákom széles vállpántjai Johannes báránybőrrel bélelt kabátján feszülnek — nem ismerek magamra. Nem tudom, kire hasonlítok. Az emeletre vezető lépcső mellett valami hideg és fehér csillog a sötétben. Kinyújtom a kezemet, ami egy fémes felülethez ér, alatta mintha sötét tér nyílna. Csak azután veszem észre, hogy egy tágra nyílt ajtajú lift üres kabinja előtt állok, amikor hátralépek egyet. Hát persze: hogyan másképp is tudott volna a kerekesszékes Helga közlekedni az emeletek között? Balra indulok tovább a hallban.”
Sem-Sandberg az emberi psziché mélységeit kutatja, ahogy Andreas múltjának darabkái egy nagyobb, kollektív emlékezet részévé válnak. A történet lassú tempója ellenére a könyv atmoszférája végig feszült marad, mintha a sziget természeti adottságai – a szél, a köd és a tenger – maguk is a múlt borzalmait idéznék. Sem-Sandberg költői érzékenységgel ábrázolja ezt a világot: a táj egyszerre gyönyörű és félelmetes, az emlékek egyszerre nosztalgikusak és fájdalmasak.
A Vihar egyáltalán nem könnyen olvasható, és a sötét témák miatt biztosan nem mindenkinek való, de aki vállalkozik rá, egy mélyen átgondolt, gazdagon megírt történetet talál. A könyv reflektál arra, hogy a háború árnyéka hogyan maradhat fenn generációkon át, és hogy az emlékezés és az elhallgatás miként sző sűrű szövetet az emberi kapcsolatokban. A könyv különösen azoknak ajánlott, akik érdeklődnek a történelem és az egyéni sorsok kapcsolódási pontjai iránt, és akik szeretnek elmerülni az emberi lélek sötét, komplex oldalainak feltárásában.