Főkép

Ahogy évről évre olvasom a friss magyar megjelenéseket és a természetesen hozzájuk kapcsolódó olvasói véleményeket, mindig van egy-egy olyan szerző, akit már akkor imádnak a legtöbben, amikor még hivatalos kritika sem nagyon született a könyvük kapcsán. A legújabb ilyen alkotó, Schillinger Gyöngyvér volt, akinek a meglehetősen provokatív és figyelemfelkeltő című regényét gyakorlatilag mindenki szerette, akinek szerencséje volt hozzá. Ennek köszönhetően természetesen én sem akartam kihagyni, mert kíváncsi voltam arra, hogy ez az új kötet tényleg olyan jó, mint a híre?

 

A Rohadjon meg az összes valóban egy remek alkotás, amely két, számos problémával küszködő főszereplőt és némi ügyvédi mutyit középpontba állítva mesél a velünk élő múltról, családi traumákról és a felszínen csillogó, ám a mélyben nagyon is lehangoló életekről. 

 

Amit rögtön meg lehet állapítani, az az, hogy Schillinger nagyon tud írni, szikár, minimalista, lényegre törő mondatai azonnal képesek magukkal ragadni az olvasót, hogy aztán megismerjük a saját ügyvédi irodáját vezető Balázst, aki a felszínen igazán menőnek látszik (jó kocsi, divatos ruhák, pénz bármire, amit megkíván), de szép lassan kiderül, hogy közel az ötvenhez legbelül még mindig az a problémás családból származó kazincbarcikai fiú, aki volt. 

 

Az egész élete az ebből fakadó kompenzálás, hiszen a jogot is csak azért választotta, hogy elszabaduljon otthonról, és úgy éljen, amit vidéken nehezen tudnának elképzelni. De ugyanígy emiatt kell a menő iroda, a minimum sötétszürke zónába tartozó új megbízás, vagy éppen a kiszemelt új szerető, a nála még nem túl régen dolgozó Olga. Ugyanakkor ahogy egyre jobban elmerülünk ebben az életben, nem egy menő ügyvédet, hanem inkább egy irritáló szerencsétlent látunk. 

 

„Olga nem kér semmit, leül a tejeskávéja elé. Manszúr kérdezés nélkül tejszínhabot nyom rá, aztán kibont egy Túrórudit. A plafonra néz, úgy ízlelgeti. A romlott túrórudi olyan ízű, mint gyerekkoromban bármelyik túrórudi.”

 

De ugyanígy Olga is más, mint a látszat. A csinos, fiatal lány hiába végzett a lehető legjobb egyetemen, hiába van egy normális vőlegénye, mélyen legbelül teljesen szét van esve, ugyanis nem tud mit kezdeni alkoholista anyjával és soha nem látott apjával, mint ahogy azt sem tudja, hogy azt az életet éli-e, amit igazából szeretne. 

 

Schillinger első műve jóval több, mint egy ígéretes pályakezdés, hiszen ezzel a magabiztos nyelvkezeléssel, a hiteles alakokkal és a sokakat érintő mindennapi problémák ügyes ábrázolásával esélye lehet arra, hogy felkerüljön az idei legjobb magyar szerzőtől származó könyvek listájára. Nálam valószínűleg be fog.