Főkép

Időnként úgy érzem, hogy jót tesz a zenészeknek, ha kiszakadva a szülőföld talajából, a világ másik felében látnak neki az alkotásnak. Ilyen volt például az orosz-ukrán-osztrák Russkaja, akik képesek voltak egyéni hangzást létrehozni az akkor már elég zsúfolt metal színtéren. Úgy érzem hasonló mutatványra vállalkozott a kanadai Lemon Bucket Orchestra, amikor évekkel ezelőtt megalakultak.

 

Saját meghatározásuk szerint ők „szláv-balkán-klezmer-party-punkok”, ami valljuk be, eléggé ígéretesen hangzik – kivált, ha valaki szereti a klezemert, a balkáni rezeseket vagy a punkzenét. Mivel én kedvelem a felsorolt muzsikákat, gyakorlatilag az első szám után tudtam, erről az anyagról írni fogok, mert annyira megtetszett.

 

Kellemes meglepetést okozott, ahogyan keverik a különféle stílusokat, és mennyire jól használják az (ukrán) polifóniát. De legalább ennyire fontos, hogy remek muzsikusok álltak össze, akik nemcsak el tudják játszani ezeket a stílusokat, hanem közben át is élik, így a számok valóban úgy szólalnak meg, mintha az eredeti helyszíneken hallanánk azokat. Ez azért tartom fontosnak, mert sajnos az elmúlt egy-két évben volt pár elszomorító találkozásban részem, amikor a zenészek tökéletesen, hangról-hangra eljátszották az eredeti dalokat, csak éppen a szív és a lélek hiányzott belőle.

 

Itt erről szó sincs, a lelkesedés átjön, és a zene is kellőképpen változatos lett. Értékelem, hogy általában régi népdalok szolgáltak kiindulási alapként, amit aztán közösen újragondolnak, és végül saját képükre formálnak. Egyetlen kivételt találtam: a „Zajdi Zajdi” nem sokban különbözik a korábbi, mások által prezentált előadásoktól (még a Söndörgőtől is találtam egy verziót), nem tudom ennek mi lehetett az oka, ezt kicsit jellegtelennek érzem. Még jó, hogy utána egy vérbő cocek érkezik.

 

Gondolom többekben felmerül majd menet közben Gogol Bordello neve, de szerintem a Lemon Bucket Orchestra nem tekinthető másolatnak, annál sokkal több van ebben a zenében. Kedvenceim közé tartozik a klezmerre épülő hipergyors „Frank's Freylekh”, a balkánt idéző „Khaiterma”, és a garantált koncert kedvenc, a „Kiyomi Cocek” a maga punkos lendületével. Mindenképpen említést érdemel a „Petrunino” című szám, mivel ebben nem kevesebbet művelnek, mint az ír és az ukrán népzenét kombinálják össze.

 

Őket is jó lenne színpadon látni, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy élőben ezek a dalok sokkal energikusabbak, és seperc alatt megmozgatják a közönséget. Valamint végre szeretnék szuszafont működés közben látni, és nézni, miként lakja be a színpadot ez a rengeteg muzsikus.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Frank's Freylekh, Petrunino, Kiyomi Cocek

2024-ben megjelent album (szerzői)

Weboldal: https://www.lemonbucket.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Nathan Dell-Vandenberg – harsona, ének (3), vokál (1, 8, 11)

Mark Marczyk – hegedű, ének (1, 3, 5, 6, 11)

Marichka Marczyk – ének (1, 3, 5, 6, 9, 11)

Stephania Woloshyn – ének (1, 5, 6, 11), Zils (1, 2, 5, 6, 7, 8, 10), tambourine (3, 4, 7, 11), vokál (8)

Jaash Singh – Darbouka (kivéve 9), vokál (1, 11)

Os Kar Lambarri – cintányérok (kivéve 9), ének (kivéve 7, 9) furulya (4, 7)

Alex Nahirny – gitár, vokál (1, 11)

Max Forster - Trombita (5, 7, 9, 10), szárnykürt (1, 2, 3, 4, 8, 11)

Michael Louis Johnson – szárnykürt, vokál (1, 8, 11)

James McKie – hegedű, ének (1, 11), bohdran (8), csontok (7, 8)

Julian Selody – altszaxofon (kivéve 11), klarinét (11), vokál (1, 11)

Ian Tulloch – szuszafon, vokál (1, 11)

Nizo Alimov – trombita (3, 5), baritonkürt (3)

Conrad Gluch – basszusgitár (1)

Naoki Hishinuma – szárnykürt (6)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Shchedryj Vechor 02:31
  2. Gadjo Dilo 04:21
  3. Mik Mik ft Nizo Alimov 04:50
  4. Frank's Freylekh 02:34
  5. Da Ishly Divky 04:11
  6. Cuckoo 04:58
  7. Khaiterma 05:33
  8. Petrunino 03:54
  9. Zajdi Zajdi 05:19
  10. Kiyomi Cocek 03:31
  11. Pyjemo Pyjemo 04:05