Főkép

A roppant hosszú életű, festőként és íróként is népszerű Leonora Carrington már a magyar olvasóknak sem lehet ismeretlen, ugyanis az eddigi egyetlen magyarul megjelent regénye, A hallókürt kimondottan nagy sikert aratott, így természetesen logikus volt, hogy nem soká jön a következő kötet is tőle. Ez a kötet pedig a több évtizeden keresztül írt novelláinak gyűjteménye lett, amely idén nyáron Fehér nyulak címmel jelent meg.

 

Aki olvasta az írónő előző könyvét, azt talán nem lepheti meg az a szürreális tobzódás, amely az új mű sajátja. Gyakorlatilag ezúttal is teljességgel sutba dobhatjuk a valóságot, az ok-okozati viszonyokat és a logikát, hogy olyan világokba kerüljünk, amelyekben bármikor bármi megtörténhet. Bár annak, hogy éppen ez a szerzői világlátás alakult ki Carringtonnál egyáltalán nem a véletlen műve, hiszen az újgazdag, ám magát arisztokratának mutatni kívánó családba született lány már kora fiatalságától kezdve lázadozott a képmutatás és az üres külsőségek ellen, így korai műveiben elsősorban ezeket gúnyolja ki a maga egészen egyedi stílusában.

 

„Két fülemüle fekszik szorosan összeölelkezve egy mennykőből épült város egyetlen, de impozáns méretű házának küszöbén.”

 

Az egyik történetben például egy fiatal lányt akarnak elsőbálozóként bevezetni az úri társaságba, ám ő gondol egy merészet, és megegyezik egy állatkertből ismert beszélő hiénával, aki felveszi a báli ruhát és helyettesíti az egésztől frászt kapó hölgyet, ám cserében van egy kérése: hadd egye meg a szolgálólányt, akinek a letépett arcával könnyedén tudná álcázni magát...

 

Aki azt gondolná, hogy ez a történet túlságosan kegyetlen, groteszk vagy szürreális, az téved, hiszen vannak ennél jóval elborultabb darabok is. A korai művek mind franciául íródtak, és jellemzően rövidek, a szokásos novellavégi csattanóra felépítve. Így itt találkozhatunk még többek között egy háromméteres lánnyal, aki a szigorú szülei elleni lázadásból lóként viselkedik, vagy egy visszataszító szenttel, aki előbb némi pénz reményében elárulja a vadászoknak az erdő állatait, hogy ezért később szörnyű árat fizessen...

 

De mivel egy kimondottan hosszú életű szerzőről van szó, akadnak itt bőségesen szövegek abból az időszakból is, amikor már életének fő színhelyén, Mexikóban élt. Ebben a szakaszban például olvashatunk olyan történetet, amelyben egyre fokozódik a hangulat, hogy aztán a végén mégse jöjjön a csattanó, hanem helyette a narrátor közölje velünk, hogy itt ilyen nincs és ne is várjuk. De akad itt a mexikói hitvilágot magába foglaló mese is bőséges fordulatokkal megspékelve.

 

Azt hiszem, az vitán felül áll, hogy ez a kötet csak azoknak fog tetszeni, akik imádják a hardcore szürrealista történeteket, amelyben akár egyik sorról a másikra megváltozhat az egész világ, és amelyben senkit sem lep meg egy beszélő ló, vagy egymással harcoló káposzták hada. Nekik hatalmas élmény lehet.