Főkép

Ha jól értettem, akkor ez a lemez annak köszönheti létrejöttét, hogy Bára Zmeková 2023 januárjában ellátogatott Úštěk városába és leült az 1892-es Steinway zongorához. A következő időt komponálással és kísérletezéssel töltötte. Ezzel kapcsolatban ezt mondta magyarázatként: „Egy ilyen gyönyörű régi hangszerrel és a történetével találkozni hihetetlenül inspiráló volt, és az a tény, hogy éjjel-nappal zenével dolgozhattam, hatalmas munkát és alkotói szabadságot jelentett számomra. Ez egy kaland volt, amiben a saját zenei határaimat és képességeimet feszegethettem, és kereshettem egyfajta könnyedséget, ami a sötét helyeken is megosztható. Ennek köszönhetően sokrétűek a dalok, és amikor hallgatom az albumot, olyan, mint sok számomra kedves történet, ember és hely emléke.”

 

Az albumra hangulata többnyire mélázó, visszaemlékező, vidámat csak elvétve találtam közöttük, kivételt a klipes „Přestalo pršet” jelentett, ami az album legdinamikusabb szerzeménnyé növi ki magát, de a kísérletezés terén nem marad el a többitől, gondolok itt például Nina Marinová hegedűjátékára. A „Na konci světa se potkáme znova” a másik, a többinél gyorsabb szám, de a kísérletezést ebben sem hagyták abba, töredezett, mégis egy dallam mentén építkező kompozíció lesz belőle, amiben rappelnek.

 

Az első egy-két végighallgatás alatt nagyon furának tartottam Bára Zmeková énekét, amit valahol a dallamos beszéd és az éneklés között helyezkedik el. Mintha nem tudná eldönteni mit is csináljon, közben meg teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy tudatos döntés volt, összhangban a számok hangulatával. Persze lehet, hogy csupán a kísérletezés eredménye, és ezt találták a legjobbnak, a zenéhez illeszkedőnek.  Tény, ez az előadásmód jól illeszkedik a „Mezi panely” minimalista káoszához, aminek részben jazz a gyökere. Azt meg csak megerősítésként említem, hogy milyen fontos szerepe van a zongorának, a folyamatosan ismétlődő hangokkal. Jobban belegondolva nem értem, most miért csodálkoztam rá az énekre, hiszen a korábban méltatott Lunaves albumon szintén ezt a technikát használták.

 

Ha meg kellene határoznom a zene pontos mibenlétét, akkor szokás szerint bajban lennék, mert a jazz, klasszikus rész kézenfekvő, de szerintem van még benne némi pop (Přestalo pršet), és helyenként mintha népzenével tennék teljessé az elképzelést. Egy biztos, a Jediný na světě című album kellőképpen változatos és izgalmas lett, amit nem elég egyetlen alkalommal meghallgatni, mert szerintem annyi nem elég minden részlet felfedezéséhez. A számonként eltérő hangszerelés, és a folyamatos kísérletezés, aminek eredményeként összemosódnak a különféle stílusok, no meg Bára Zmeková hangja teszi végső soron emlékezetessé az élményt.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Přestalo pršet, Jediný na světě

2024-ben megjelent album (Tranzistor)

Weboldal: www.barazmekova.cz

 

 

A zenekar tagjai:

Bára Zmeková - ének, zongora, szintetizátor, gitár

Viktor Dořičák - dobok (1, 2, 3, 4, 6, 7, 8, 9, 10), ütőhangszerek (4), programozás (3, 4)

Pavel Šmíd - basszusgitár (3, 7), gitár (3, 10), programozás (10), koprodukció (4, 7, 10)

Nina Marinová - hegedű (1, 3, 4, 6, 7, 8, 9), ének (3, 4)

Michal Mihok - harmonika (1, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 11)

Ondřej Vychodil – basszusklarinét (1, 2, 3, 6, 7, 9)

Francesca Mountfort - cselló (5, 6)

Lenka Dusilová – ének (9, 11)

Petr Tichý – basszusgitár (6, 9, 11)

Tomáš Liška – basszusgitár (1)

Ondřej Ježek - gitár (4)

Madarak (11)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Santiago 03:38
  2. Jediný na světě 03:35
  3. Za dveřmi 04:07
  4. Uvař něco 03:30
  5. Nevěděl 03:36
  6. Koupím ti 04:09
  7. Přestalo pršet 03:29
  8. Mezi panely 04:58
  9. Symboly obrazy 05:04
  10. Na konci světa se potkáme znova 03:57
  11. Ukolébavka 04:25