Főkép

Sajnos családi okok miatt lemaradtam az augusztus végi budapesti koncertről, pedig remek estének ígérkezett, ráadásul a kísérő formáció sem kezdőkből állt. Egyetlen vigaszom, hogy WOMEXen már láttam a cseh énekesnő-muzsikus fellépését, éppen ezért volt egyszerű a döntés, miszerint akkor ellenételezésként nem egy, hanem két lemezéről írok majd a rovatba. Az első nem mai darab, hiszen öt évvel ezelőtt jelent meg, de úgy érzem semmit sem kopott.

 

Az álmodozás volt első jelző, ami hallgatás közben eszembe jutott, mintha ülnénk a folyóparton, vagy csak a hátunkon fekszünk a mező, bámuljuk a világot, az eget, és közben álmodozunk, csupa mi lenne, vagy lehetett volna sztorival. Ehhez a hangulathoz ideális ez a jazz-népzene mentén született muzsika, és persze Bára Zmeková hangja mintha a gondolatainkat vezetné kézen fogva ebben a bizonytalan körvonalú világban.

 

Persze a jazz okán improvizációkban sem szűkölködünk, gondolok itt például a „Vítr” című számra. Érdekes, ahogyan váltogatják a zongorát és a szintetizátort, mert ennek köszönhetően időnként összemosódik a jazz, az elektronika – és picit meglepő módon a klasszikus zene (Karlín). A legszebb az egészben, hogy ettől nem bicsaklik meg az album hangulata, inkább megerősödik. Azt is élveztem, hogy a vendégek időnként meglepően nagy teret kaptak – például Török Oskar trombitája a „Máky”, vagy Ondřej Galuška harsonája a „Ještě mě drž” című számban.

 

Nekem legjobban az albumindító, szerintem slágernek tekinthető „Svatojánská” tetszik a legjobban, mert úgy vélem, itt sikerül legjobban megvalósítani azt az álomszerű hangulatot, érzést, ami egyébként az egész albumra jellemző. A hozzá forgatott klip megtartotta ezt a feelinget, és sikerült a képi világgal megerősíteni ezt az álomvilágot (első videó a cikk végén, majd harmadikként egy koncertverziót is közreadok, mert egy alkalom nem elég). A kísérletező oldalt a „Kostra” kompozíció képviseli, ami szövegmondással indul, és a feszültséget Bára Zmeková éneke oldja, majd szépen sorban érkeznek a hangszerek (ennek a résznek is klasszikus zene hangulata van, köszönhetően Francesca Mountfort csellójának). A szám második felében apránként megjelennek az elektronikus effektek, de közben az alaphangulat nem változik, csak erősödik a komor, borongós érzés. A levezetésben minden elhalkul, elmosódik – tökéletes lezárásaként a számnak.

 

Egy dologban biztos vagyok: a Lunaves egy különleges hangulatú album, amit főként ködös-esős őszi éjszakákon veszek majd elő.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Svatojánská, Kostra, Kéž by

2019-ben megjelent album (Tranzistor)

Weboldal: www.barazmekova.cz

 

 

A zenekar tagjai:

Bára Zmeková - ének, zongora, szintetizátor, gitár

Viktor Dořičák - dob (1, 2, 3, 5, 6, 8, 10)

Jaroslav Noga - dob (11)

Vlado Micenko – nagybőgő (1, 2, 5, 6)

Rastislav Uhrík – nagybőgő (1, 10, 12)

Fredrik Janáček - basszusgitár (8)

Michal Mihok - harmonika (2, 3, 5, 8)

Nina Marinová - hegedű (6, 8)

Francesca Mountfort - cselló (7)

Török Oskar - trombita (2, 4, 12)

Ondřej Galuška - harsona (5)

Ondřej Vychodil - basszusklarinét (9)

Marek Doubrava, Viktor Ekrt, Ondřej Ježek - ének (1)

Robert Forman – hangtervezés/beat (2, 3, 12)

Martin Tvrdý – ütem (7)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Svatojánská 03:56
  2. Vítr 05:42
  3. Karlín 03:24
  4. Máky 05:23
  5. Ještě mě drž 03:32
  6. Plačtivo 04:24
  7. Kostra 05:46
  8. Den je moc dlouhý 04:09
  9. Do lesa 04:13
  10. Klidně se mě ptej 05:19
  11. Soused 03:20
  12. Kéž by 04:32