Zenék a nagyvilágból – Bára Zmeková: Lunaves – világzenéről szubjektíven 439/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2024. 09. 25.
Sajnos családi okok miatt lemaradtam az augusztus végi budapesti koncertről, pedig remek estének ígérkezett, ráadásul a kísérő formáció sem kezdőkből állt. Egyetlen vigaszom, hogy WOMEXen már láttam a cseh énekesnő-muzsikus fellépését, éppen ezért volt egyszerű a döntés, miszerint akkor ellenételezésként nem egy, hanem két lemezéről írok majd a rovatba. Az első nem mai darab, hiszen öt évvel ezelőtt jelent meg, de úgy érzem semmit sem kopott.
Az álmodozás volt első jelző, ami hallgatás közben eszembe jutott, mintha ülnénk a folyóparton, vagy csak a hátunkon fekszünk a mező, bámuljuk a világot, az eget, és közben álmodozunk, csupa mi lenne, vagy lehetett volna sztorival. Ehhez a hangulathoz ideális ez a jazz-népzene mentén született muzsika, és persze Bára Zmeková hangja mintha a gondolatainkat vezetné kézen fogva ebben a bizonytalan körvonalú világban.
Persze a jazz okán improvizációkban sem szűkölködünk, gondolok itt például a „Vítr” című számra. Érdekes, ahogyan váltogatják a zongorát és a szintetizátort, mert ennek köszönhetően időnként összemosódik a jazz, az elektronika – és picit meglepő módon a klasszikus zene (Karlín). A legszebb az egészben, hogy ettől nem bicsaklik meg az album hangulata, inkább megerősödik. Azt is élveztem, hogy a vendégek időnként meglepően nagy teret kaptak – például Török Oskar trombitája a „Máky”, vagy Ondřej Galuška harsonája a „Ještě mě drž” című számban.
Nekem legjobban az albumindító, szerintem slágernek tekinthető „Svatojánská” tetszik a legjobban, mert úgy vélem, itt sikerül legjobban megvalósítani azt az álomszerű hangulatot, érzést, ami egyébként az egész albumra jellemző. A hozzá forgatott klip megtartotta ezt a feelinget, és sikerült a képi világgal megerősíteni ezt az álomvilágot (első videó a cikk végén, majd harmadikként egy koncertverziót is közreadok, mert egy alkalom nem elég). A kísérletező oldalt a „Kostra” kompozíció képviseli, ami szövegmondással indul, és a feszültséget Bára Zmeková éneke oldja, majd szépen sorban érkeznek a hangszerek (ennek a résznek is klasszikus zene hangulata van, köszönhetően Francesca Mountfort csellójának). A szám második felében apránként megjelennek az elektronikus effektek, de közben az alaphangulat nem változik, csak erősödik a komor, borongós érzés. A levezetésben minden elhalkul, elmosódik – tökéletes lezárásaként a számnak.
Egy dologban biztos vagyok: a Lunaves egy különleges hangulatú album, amit főként ködös-esős őszi éjszakákon veszek majd elő.
Meghallgatásra ajánlott számok: Svatojánská, Kostra, Kéž by
2019-ben megjelent album (Tranzistor)
Weboldal: www.barazmekova.cz
A zenekar tagjai:
Bára Zmeková - ének, zongora, szintetizátor, gitár
Viktor Dořičák - dob (1, 2, 3, 5, 6, 8, 10)
Jaroslav Noga - dob (11)
Vlado Micenko – nagybőgő (1, 2, 5, 6)
Rastislav Uhrík – nagybőgő (1, 10, 12)
Fredrik Janáček - basszusgitár (8)
Michal Mihok - harmonika (2, 3, 5, 8)
Nina Marinová - hegedű (6, 8)
Francesca Mountfort - cselló (7)
Török Oskar - trombita (2, 4, 12)
Ondřej Galuška - harsona (5)
Ondřej Vychodil - basszusklarinét (9)
Marek Doubrava, Viktor Ekrt, Ondřej Ježek - ének (1)
Robert Forman – hangtervezés/beat (2, 3, 12)
Martin Tvrdý – ütem (7)
A lemezen elhangzó számok listája:
- Svatojánská 03:56
- Vítr 05:42
- Karlín 03:24
- Máky 05:23
- Ještě mě drž 03:32
- Plačtivo 04:24
- Kostra 05:46
- Den je moc dlouhý 04:09
- Do lesa 04:13
- Klidně se mě ptej 05:19
- Soused 03:20
- Kéž by 04:32