Főkép

Ha meg kellene neveznem, hogy ki a legkísérletezőkedvűbb brit alkotó, akkor alighanem Max Porter nevét említeném, hiszen mindkét korábban magyarul megjelent műve (A bánat egy tollas állat és a Lanny) meglehetősen furcsán volt felépítve, különös, sokszor zsúfoltnak ható tipológiával, és mindkettő valahol félúton a próza és a líra között. Ezek közül az elsőt csak mérsékelten tudtam kedvelni, a második viszont valódi kedvencemmé vált, így nagyon megörültem annak, hogy az idei nyár végén érkezett az újabb Porter mű, mégpedig a Shy címmel.

 

Bár a mű cselekménye mindössze egyetlen éjszaka alatt játszódik, mégis megvan benne szinte minden, ami folyamatosan ott kavarog a mindössze 16 esztendős címszereplő elméjében, és minden, ami éppen ehhez az éjszakához vezette. Az egy vidéki, problémás gyerekek számára fenntartott intézményben élő Shy ugyanis öngyilkosságra készül, hiszen egész eddigi élete kész katasztrófa volt, tele agresszióval, beilleszkedési nehézségekkel és kudarccal.

 

„Na, gyerünk már, Shy!”

 

Azt hiszem, már ebből is sejthető, hogy egy roppant zaklatott fiú fejébe nyerhetünk bepillantást, talán éppen ezért a Shy az eddigi legextrémebb Porter szöveg (a műfaja gyakorlatilag meghatározhatatlan). A különböző szövegtesteket természetesen most is más és más betűtípusokkal jeleníti meg a szerző, így legalább némileg elkülönülnek egymástól ezek a térben és időben is igen messze eső dolgok. A teljesség igénye nélkül szerepelnek itt olyan leírások mint: az éppen zajló éjszaka eseményei, mely során többek között a fiú magában beszél, rapszöveget költ, vagy időnként hallucinál; egy (képzeletbeli?), az intézetben játszódó dokumentumfilm kamerámozgásai és párbeszédei, a Shy és terapeutája közötti beszélgetés, az intézeti gyerekek közötti szócsaták, az édesanyjával és a nevelőapjával folytatott viták, vagy éppen egy-egy feltörő korábbi emlék képe. 

 

Éppen ebből kifolyólag azt hiszem, hogy egy kimondottan megosztó alkotás lesz Porter műve, amely az egyik embernél kedvenc lesz, míg a másiknál megkapja az olvashatatlan jelzőt. Ezért elsősorban a szerző stílusát kedvelőinek, valamint azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik, ha egy szöveg extrém és megdolgoztatja az olvasóit. Nekik igazi telitalálat lehet ez az alkotás.