Főkép

Idén tavasszal Brad Mehldau egyszerre két klasszikus ihletettségű albummal jelentkezett: az Après Fauré egy korábbi, a 2017-es After Bach koronghoz hasonlóan, a címben szereplő zeneszerző válogatott darabjainak és az arra reflektáló, Mehldau által szerzett zenék gyűjteménye; míg az After Bach II, értelemszerűen a legelső instancia folytatása. Bach prelúdiumok, fúgák, partiták és Mehldau által komponált vagy Bach hatása alatt improvizált, 21. századi válasz-darabok gyűjteménye, egy amolyan korszakokon átívelő dialógus.

 

Ezek a Bach albumok valójában megrendelt kompozíciók indíttatására jöttek létre: a „Rondo” és az „Ostinato” az első, míg a „Toccata” az új albumon szerepelnek, és élőben már 2017-ben hallhattuk őket a MÜPA-ban (Three Pieces After Bach). Az új album azonban nem egyszerűen a korábban meg nem jelentetett felvételek gyűjteménye, hanem újabb, 2023-as felvételek eredménye is, némileg újrahangolt megközelítésmóddal és érettebb játékkal, amit az élő koncerttől az After Bach lemezeken át fokozataiban is megfigyelhettünk. Ebbe a sorba, ha a Gabriel Fauré hatására készült albumot is beillesztjük, akkor egyértelműen (bár ez lehet, hogy csak ízlés kérdése) a Fauré album az eddigi legmeggyőzőbb: a francia klasszicizmus és romantika világához ugyanis Bard mintha otthonosabban tudna kapcsolódni, mint Bach strukturalizmusához.

 

Bár nem Jacques Loussier vagy a Modern Jazz Quartet Bach projektjeinek mintájára ráz Mehldau Bach-ra, mégis Brad kreatív kompozíciói és improvizációi néha inkább tehertételként hatnak, amelynek következtében a hallgató nagyon nehezen talál rá Bach szellemiségére ezen a korongon. Akármennyire is legyen Bach muzsikájának előadásmódja érettebb – bár az is lehetséges, hogy egyszerűen korábbi Bach felvételek más fénytörésben jelennek meg a némileg másként szerkesztett zenefolyamban (a feltüntetett 2017-es és 2023-as felvételek ideje nincsen az egyes darabokhoz rendelve) –, és a dialógus amit Mehldau J.S.B.-vel folytat kalandos és izgalmas – egy Bach motívum 5/4-es változatát itt-ott álomszerű referenciális meditációk követik –, mégis némileg paradox módon a hallgatónak az az érzése támad mintha csak olyan zongoraművészek kezei alatt támadna fel Bach muzsikájában a jazz, akik maguk nem jazz muzsikusok, és amint egy jazz muzsikus igyekszik, mégoly felkészülten is mint Mehldau beszélgetni Bach-al, utóbbi mondnivalója mintegy elillan. Ha Bach implikálja is a bebop-ot, mint ahogyan sokan hallani vélik, vagy ha a jazz kontrapunktikus játéka tőle is ered, a jazz dinamikája Bach saját zenei kontextusában hallatszik a legszebben.

 

Az album csúcsa kétségtelenül a Goldberg Variációkra írt improvizatívnak ható variációk sora – nem világos, hogy mely részek előre megkomponáltak és melyek rögtönzöttek. A feltehetően részben megírt részek ellenére is ez a blokk szabad asszociációs játéknak hat, amelyeket Brad mintha a Goldberg egyes tételeinek eljátszása után, mintegy azokra feleletként rögtönözött volna, majd rendezte később őket sorba: jól felismerhetők az áriától az egyes variációk ritmikus és strukturális felépítményei, amelyek aztán egészen vad Mehldau futamokba csapnak át. A több néha kevesebb elvét követve ezzel akár le is zárhatta volna Brad a korongot, az ezt követő Bach prelúdium teljesen idegenül hat.

 

Bár az elhangzó szerzemények listáját az album szerkezetének logikája szerint tagoltam, ezek a részek nem válnak igazán jól elkülönülté hosszabb szünetek közbeiktatásával, ami nem könnyíti meg a zenehallgatást és így az egyszerű befogadáshoz is erős koncentrációra van szükség, ami nem feltétlen jellemző Bach muzsikájára.  

 

Előadó:

Brad Mehldau – zongora

 

Elhangzó szerzemények:

1. Prelude to Prelude

2. Prelude No. 9 in E Major from The Well-Tempered Clavier, Book I, BWV 854

3. Prelude No. 6 in D Minor from The Well-Tempered Clavier Book I, BWV 851

4. After Bach: Toccata

 

5. Partita for Keyboard No. 4 in D Major, BWV 828: II. Allemande

6. After Bach: Cavatina

 

7. Prelude No. 20 in A Minor from The Well-Tempered Clavier Book I, BWV 865

8. Between Bach

9. Fugue No. 20 in A Minor from The Well-Tempered Clavier Book I, BWV 865

 

10. Intermezzo

 

Variations on Bach’s Goldberg Theme:

11. Aria-like

12. Variation I, Minor 5/8 a

13. Variation II, Minor 5/8 b

14. Variation III, Major 7/4

15. Variation IV, Breakbeat

16. Variation V, Jazz

17. Variation VI, Finale

 

18. Prelude No. 7 in E-Flat Major from The Well-Tempered Clavier Book I, BWV 852

19. Postlude