Philip K. Dick: Különös éden
Írta: Galgóczi Tamás | 2024. 09. 06.
Az életrajzírók és a könyvtárosok szerint Dick életében 118 novellát írt, amelyek angolszász nyelvterületen öt gyűjteményes kötetben jelentek meg. Nálunk még nem érkezett el az idő egy hasonló vállalkozásra, bár ez így nem igaz, hiszen magyarul ez már az ötödik novelláskötet, ami az Agave logó alatt megjelenik. Azt mondjuk nem ellenőriztem le, hogy minden novella szerepel bennük, de mivel úgy vagyok vele, hogy nem a teljes Dick életművet szeretném a könyvespolcomon látni, hanem csak az általam jónak tartott köteteket, ezért egyelőre nincs hiányérzetem.
Véleményem szerint Greff András szerkesztőként jó munkát végzett, hiszen ez a 21 rövid írás gyakorlatilag minden fontosabb, Dickre jellemző ötletet felvonultat, így aki csak most ismerkedik a szerzővel, az teljes képet kap róla, illetve utána kezdheti az alaposabb barátkozást, mert tudni fogja, mire számíthat.
Cseppet sem meglepő módon nekem nem tetszett miden írás, mert volt, amire leginkább a „semmilyen” jelzőt tudom rátűzni, de szerencsére többségben voltak a jók, és persze olvastam pár kiemelkedőt. Egyedül azt sajnáltam, hogy sem előszót, sem utószót vagy egy rövid elemzést, magyarázatot nem sikerült hozzácsapni a novellákhoz, de ez már legyen az én problémám.
Mielőtt kinyitottam volna a könyvet, elidőztem a borítónál, ami a maga minimalista módján összhangban van Dick elborult világával. A következő dolog, amit megfogadtam a betűfalás előtt, hogy naponta csak egy vagy két novellát olvasok el, hogy az agyamnak legyen elég ideje feldolgozni a szöveget, illetve ahol kell, eltöprengjek az író vízióján.
Nagyon változatos írásokat gyűjtöttek össze, van, amelyik simán elmehetne szépirodalomnak, mert inkább az emberek egymáshoz való viszonyával foglalkozik, és a sci-fi csak jelzésértékűen van jelen. Ilyen például „Az építő (The Builder)” a maga bibliai témájával, de a másik végletként említhetem „Az ajtó mögött (Beyond The Door)” című rövidkét, ami gyakorlatilag horror.
Azt is ajánlott minden olvasónak figyelembe vennie, hogy ezek az írások a múlt század ötvenes, illetve hatvanas éveiben születtek, azok az ötletek, melyek akkor eredetinek, forradalminak tűntek, a legjobb esetben ma már vagy szerves részét képezik a kortárs sci-finek, vagy bizony túlhaladott rajtuk az idő.
Terjedelmi korlátok miatt csak azokról írok, amelyek elnyerték a tetszésemet. Első a sorban a „Csalogató furulyaszó (Piper In The Woods)”, ezen picit éreztem, hogy korai írás (1953-as), de az ötlet az remek. Egyszerre foglalkozik az újonnan felfedezett bolygó idegenségével, illetve magát az embert gondolja újra, és kérdőjelezi meg a civilizáció szükségességét. Igazi, többolvasatú sztori.
Egy másik korai (1954-es) darab a következő kedvenc, mert a „A barna oxfordi cipő rövid, de boldog élete (The Short Happy Life of the Brown Oxford)” írásban megvan a felelőtlenül kísérletező tudós toposza, illetve az a fajta tehetetlenség, amit az általunk elindított, de kontrolálni nem képes változások miatt érzünk. Mindezeken felül szerintem még vicces is.
Az időutazással három írás foglalkozik. A „Beavatkozás (Meddler)” a jövőbe történő utazás lehetséges következményeivel foglalkozik, dupla csavarral. Bizonyos értelemben ez is annak a tézisnek a bizonyítása, miszerint „semmi sem az, aminek látszik”. A „Tegnapra tudunk időpontot adni (Your Appointment Will Be Yesterday)” olvasása közben Arkagyij és Borisz Sztrugackij műve, A hétfő szombaton kezdődik jutott az eszembe, csak Dick sokkal direktebben kezeli a témát, de ettől függetlenül ez is remek sztori. „A zsákmányhajó (Prize Ship)” szintén eredeti ötletre épül, de valami hiányzott belőle.
Van egyébként még pár ilyen, jó ötletre épülő írás, amelyek kis túlzással nagyon sokféle antológiába beleférnének. Gondolok itt például a viccesen elgondolkodtató „Szabad préda (Fair Game)” vagy a félig horror, félig misztikus „Fonnyadt almák (Of Withered Apples)”-ra.
A többszörösen elgondolkodtató írások közé került nálam a „Tony és a bogarak (Tony And The Beetles)”, mivel ez egyszerre foglalkozik bolygóközi háborúval, különféle fajok együttélésével, a békével. Ez gyakorlatilag gyarmatosítás elleni pamfletnek számít nálam.
Megdöbbentőnek tartom, hogy a majd hetven(!) évvel korábban íródott „Várakozó álláspont (The Chromium Fence)” a mai napig aktuális maradt. A társadalom két, egymással szembenálló táborra szakad, amelyek között megszűnt minden értelmes kommunikáció (akárcsak napjaink Amerikájában, vagy hazánkban). Gyakorlatilag nincs más választási lehetőség, és azok lesznek az elsődleges áldozatai ennek az állapotnak, akiknek önálló, a többségtől eltérő véleménye van, a fehéren és feketén kívül látják az árnyalatokat, az átmeneteket.
Bizonyos értelemben tipikus emberi reakciót vizsgál a „Lába kél a rögnek (The Crawlers)”, ahol az emberből származó mutánsokkal kellene kezdenie valamit a társadalomnak, és itt sem tudom azt mondani, hogy megnyugtató a végkifejlet. Bár most, hogy jobban belegondolok, az kötetben olvasható írások többségében nincs happy end, vagy bizakodásra okot adó lezárás.
„A nyomtató ára (Pay for the Printer)” igazi világvége utáni sztori, cseppet sem vidám tükröt tart az emberiség elé, ahol nem az a kérdés, miért és hogyan tört ki a világot romlásba taszító háború, hanem hogyan boldogulunk ebben a civilizáció utána környezetben. Van, aki szerint 1956-ban ezt a fogyasztói társadalom kritikájának szánta Dick, de szerintem inkább az eltunyulás, a készen kapott, a bármikor lecserélhető tárgyakkal kapcsolatos függőségünk, telhetetlenségünk lehetett a cél. Persze ez is többféleként értelmezhető, mint megannyi más Dick írás.
Az 1965-ös „Elhárító mechanizmus (Retreat Syndrome)” pont azt a megkérdőjelezhető valóságot taglalja, amit többen a szerzőhöz társítunk. Amikor már semmit sem tartunk valódinak, és összemosódik, hogy mi történt meg ténylegesen és mi az, ami csak az elménkben létezik.
Dick és sci-fi rajongóknak kötelező olvasmány a Különös éden című válogatáskötet, de azok sem fogják megbánni, akik szeretik a múlt század ötvenes-hetvenes éveinek magazinjaiban megjelenő novellákat.
Tartalomjegyzék
Az Apró Mozgalom (The Little Movement)
Az ágyú (The Gun)
Csalogató furulyaszó (Piper In The Woods)
A fáradhatatlan béka (The Indefatiguable Frog)
A barna oxfordi cipő rövid, de boldog élete (The Short Happy Life of the Brown Oxford)
Az építő (The Builder)
Beavatkozás (Meddler)
Kint a kertben (Out in the Garden)
A zsákmányhajó (Prize Ship)
Az ajtó mögött (Beyond The Door)
Fonnyadt almák (Of Withered Apples)
Átutazók bolygója (Planet for Transients)
Szabad préda (Fair Game)
Különös éden (Strange Eden)
Tony és a bogarak (Tony And The Beetles)
Lába kél a rögnek (The Crawlers)
A nyomtató ára (Pay for the Printer)
Várakozó álláspont (The Chromium Fence)
Elhárító mechanizmus (Retreat Syndrome)
Tegnapra tudunk időpontot adni (Your Appointment Will Be Yesterday)
A kijárat csak illúzió (The Exit Door Leads In)
Kapcsolódó írásaink: