Főkép

Bár Cserna-Szabó András műveivel kapcsolatban mindig is igen ambivalens volt a viszonyom, és így nem is tartozom azok közé, akik repesve várják az új köteteit, de a nemrég megjelent Zerkó olyan nagy hatással volt rám, hogy most nem lehetett kérdés, hogy elolvasom-e az idén nyáron kiadott novelláskötetét, Az utolsó magyarokat.

 

Ebben az új műben pedig minden megvan, amiért a szerzőt szeretni lehet: legyen az a szikrázó humor, a nyelvi játékok, a vicces-szomorú történelmi párhuzamok, más kötetben szereplő irodalmi alakok megidézése, a könnyed történet és a végtelen agymenés.

 

„Mit csináljak, ha nekem sosem volt úgynevezett alkotói válságom?”

 

Természetesen már az előszó is megadja az alaphangot, amelyben a szerző egy különös ösztöndíjat kap, amivel vállalja, hogy nem ír majd semmit. Ő persze ezt meg is teszi, és így, ezekből a meg nem írt szövegekből áll össze ez a bő 300 oldalas kötet.

 

Az itt a szereplő történetekben közös, hogy játszódjanak bár bárhol és bármikor, legyenek inkább realistábbak vagy egészen szürreálisak, legyenek egyéniek vagy éppen pofátlan lenyúlások, a hősei mégis mindig tipikusan magyarok. Így az első, leghosszabb történetben például közelmúltunk (és ne legyünk naivak, jelenünk) egyik legtipikusabb magyar figurájának, Virág elvtársnak a családját ismerjük meg egészen Buda törökök általi elfoglalásától kezdve gyakorlatilag napjainkig. Ebbe a sok évszázadban pedig természetesen belefér a felszínen nagyon sok szerelem, árulás, kaland és humor, a mélyben pedig például a magyarok kisebbségekhez való, általában igen méltatlan hozzáállása.

 

De ebben a kötetben leginkább más írók történeteinek a kiforgatása, aktualizálása kerül középpontba, így olvashatunk két remek Móricz parafrázist is (a Komédia és a Barbárok), melyekben megismerhetjük a jelenkori magyar vidék állapotát. Míg az első darab viszonylag hűen követi az eredetit, addig a második csak egy nem várt csattanóban idézi fel a nagy elődöt, azonban mindkettő tökéletesen bizonyítja, hogy országunk gyakorlatilag semmit sem fejlődött a száz évvel ezelőtti úrhatnám viszonyokhoz képest.

 

Ugyanakkor természetesen nem maradnak ki a külföldi írók sem, így például a Szibériában sínylődő Ivan Nyikolajevicsnek ezúttal nem egy, hanem sok napját követhetjük végig, mégpedig egy olyan hullámvasúton, amelyben egy lélekben egyesül egy kissé perverz budapesti gyártulajdonos, egy hasonlóan perverz orosz hentes és egy minden körülmények között érvényesülni tudó költő.

 

Bár nálam ezúttal nem ütött akkorát Cserna-Szabó András novelláskötete, mint a legutóbbi regénye, de ettől függetlenül azt hiszem, a sikere garantált, hiszen ebben a könnyed kézzel megírt kötetben tényleg megvan minden, amit a szerző rajongói szeretnek.