Főkép

A cenzúra nem egyenlő azzal, hogy egy hatóság megtiltja a könyv megjelenését. Sokkal egyszerűbb megnehezíteni a könyvhöz való hozzáférést, például úgy, hogy nem teszik elérhetővé az iskolákban és könyvtárakban. Hasonlóképpen alattomos műfaj az öncenzúra. Ebben az esetben a szerző vagy a kiadó maga áll el a problémásnak vélt könyv megjelentetésétől.

 

Vajon mi a közös a Dekameronban, az 1984-ben, Darwin korszakalkotó művében, és a Harry Potter-sorozatban? A Wycliff-Bibilában, Az ötös számú vágóhídban és Az Úr sötét anyagai sorozatban?

Nos, ahogy ennek a kötetnek a címe is elárulja: valahol, valamikor, valaki úgy ítélte, hogy ezeknek a könyveknek nem kellett volna megszületniük, nem szabadna eljutniuk az olvasókhoz. Talán senkit nem lep meg, ha kiderül, hogy könyveket nem csak a könyvnyomtatás megjelenése óta próbálnak betiltani különböző okoknál fogva - már korábban is voltak törekvések bizonyos hatalmi szereplők részéről a nem szalonképesnek ítélt kötetek eltüntetésére. És hogy mi az, ami nem számít szalonképesnek? Nos, ez meglepően keveset változott az évszázadok során...

 

 

Beágyazott hierarchiák

Minden kornak megvan az uralkodó narratívája - ami azonban az esetek túlnyomó többségében egy kisebb, kiváltságos csoport világnézetéről szól, és nem foglalkozik azoknak a hangjával, akik ebből a körből kiesnek - sőt, rosszabb esetben aktívan igyekszik elnyomni ezeket. Sokszor az elnyomottak közé tartoznak a gyarmatosított területek őslakosai, a nők és a fiatalok, vagy az LMBTQ közösség tagjai. Az általuk írt vagy róluk szóló könyvek meglehetősen gyakran kerülnek tiltólistára, ezek közül az egyik legfrissebb példa Angie Thomas The Hate U Give - A gyűlölet, amit adtál című regénye, amit részben az USA-ból induló Black Lives Matter mozgalom ihletett.

 

Tiltott szexualitás

A tiltásra vagy korlátozott hozzáférésre ítélt könyvek jelentős részét régen is, ma is azok a kötetek teszik ki, melyeket erköcstelenséggel vádolnak kritikusaik - legyen szó akár "egyházi személyek nem aktus közben történő ábrázolásáról" (Bocaccio: Dekameron), pornográfiáról (pl. Vladimir Nabokov: Lolita) vagy a heteroszexuálistól eltérő nemi identitásokról (pl. Alex Gino: Melissa (George), Suzanne Bösche: Mette bor hos Morten og Erik). Utóbbi kategóriában hazánkban is láthattunk példát a cenzúra működésére...

 

Csak semmi kritika!

Legalább ugyanennyi könyvet tiltottak be és cenzúráznak még mindig azért, mert az adott országban - különösen totalitárius diktatúrák esetén - fennálló rendszerrel kapcsolatos kritikákat, vagy akár csak kérdéseket fogalmaz meg. Legismertebb példa erre a kategóriára talán George Orwell 1984-e, amit az Amerikai Egyesült Államokban azért néztek ferde szemmel, mert kommunista propagandának tartották, a Szovjetunióban pedig kapitalista propagandaként került fekete listára... de számos ismert és kevésbé ismert könyv is fekete listára került a világ egyes pontjain a hatalmi struktúrákkal való szembehelyezkedés ürügyén, mint például Alekszandr Szolzsenyicintől A Gulag-szigetvilág, vagy Kao Hszing-csien A buszmegálló című drámája.

 

Isten vagy semmi

A hatalom kritikája időnként együtt jár különböző vallások vagy egyházak megkérdőjelezésével is, ami szintén érzékeny pont a a merev gondolkodási keretekhez ragaszkodók számára. A katolikus egyház több évszázadon keresztül, egészen 1966-ig vezetett központi listát, az Index librorum prohibitorumot, a tiltott könyvekről. Salman Rushdie indiai születésű brit íróra 1989-ben Irán politikai és vallási vezetője fatvát mondott ki istenkáromlás miatt, és a szerzőnek nem csak betiltották a könyveit több országban, hanem rendőri védelem alá helyezték, és 2022-ben az USA-ban merényletet is követtek el ellene. És a sort még hosszan folytathatnánk...

 

Természetesen ezek a kategóriák nem mindig válnak szét élesen egymástól, és az is gyakran előfordul, hogy egy-egy könyvben több olyan motívum is szerepel, ami miatt fennakad a cenzúra hálóján. A Betiltott könyvek szerkesztői nem is kategória szerint rendszerezték a bemutatott köteteket, hanem időrendi sorrendben. Bár szerepelnek példák a régmúltból és az egészen közeli múltból is, a hangsúly alapvetően a 20. században betiltott és cenzúrázott könyveken van. A fekete listás könyvek száma gyakorlatilag szinte végtelen, és itt nem az a cél, hogy egy unalmas monográfiát fogjon a kezébe az olvasó, arra viszont remek, hogy átfogó képet kapjon a leggyakrabban "problémát okozó" témákról, főként a nyugati világra és társadalmakra koncentrálva. Összességében egy érdekes, elgondolkodtató, de nem túl nyomasztó válogatást foghatunk a kezünkbe. Érdemes rászánni az időt, kicsit elmélyülni az összefoglalókban, és nem csak végiglapozni!