Rejtő Jenő – Korcsmáros Pál – Garisa H. Zsolt: A megkerült cirkáló
Írta: Galgóczi Tamás | 2024. 08. 15.
Újabb ikonikus történet került sorra a Képes Kiadó Rejtő-Korcsmáros sorozatában, jelesül az egyik legjobb Mr. Piszkos kavarás, A megkerült cirkáló. A sztoriról most nem beszélnék bővebben, mert a regény kapcsán már nagyjából mindent elmondtam. A cikk erre található: Rejtő Jenő: A megkerült cirkáló, azért egy bekezdést idézek belőle:
„Rejtő ezúttal is zseniális, a remek alapötletet (amiért bármelyik akció- vagy kalandregényíró fél kezét eladná) nem csupán az általa elképzelt kikötők büntetett előéletű matrózaival tuszkolja tele, hanem szokás szerint megpakolja humorral. Kezdve a nyitójelenettel, ami majdnem annyira emblematikus, mint amikor Jimmy visszament a késéért, amit valakiben felejtett. De van itt minden, csak győzze kacagással az olvasó.”
Legalább ennyire zseniális volt az eredetileg 1983-ban jelent meg a Fülesben, mindössze 24 oldalon, tizenkét héten át. Hajdanvolt ifjúkorom egyik kedvenc időtöltése volt a Füles képregényeinek olvasása, gyűjtése, kiszínezése – egyedül azt sajnáltam, hogy időnként a szövegek kitakarták a képek egy részét. Ez a helyzet akkor sem változott, amikor 1988-ban önálló füzetként is megjelent a képregény, sajnálatos módon a méret kicsi maradt.
Ezek után érthető, mennyire megörültem, amikor kiderült, a Rejtő-Korcsmáros sorozat következő darabja ez a cirkálós sztori lesz. Ismerve Garisa H. Zsolt–Varga Zerge Zoltán duó korábbi munkáit, egy pillanatig sem volt kétséges, újfent egy szuper verziót kapunk – és így is lett.
Már maga a tény, hogy 24 helyett 73+2 oldalra növelték a terjedelmet mosolygásra késztetett, és amikor első ízben olvastam az ő változatukat, örömöm csak fokozódott. Ha Korcsmáros Pál ma élne, nagy valószínűséggel élve a modern technika nyújtotta lehetőségekkel, hasonlóan színvonalas adaptációkat készítene.
A terjedelem növekedésének köszönhetően sokkal szellősebbek lettek a képkockák, kevesebb szöveg takarja a rajzokat, illetve kapunk pár egész, vagy majdnem egész oldalas képet. Leglátványosabb talán az 54-55. oldalpárja, aminek dinamikáját csak fokozzák a beillesztett részepizódok. De a 13. oldal városképe, távolban az Alcatrazzal, szintén arra késztetett, hogy megálljak, és próbáljak nem elveszni a részletekben. Említhetem még a kikötői látképet (17. és 23. oldal), de ezeknél szerintem sokkal izgalmasabb, ahogyan Garisa H. Zsolt újraalkotta a kikötők rosszéletű alakjait.
Zseniálisnak tartom az előzék csoportképét (ami a 75. oldal utolsó kockájának felnagyítása), ahol egymás mellett látjuk a válogatott fenegyerekeket. Vörös Vaszics, Csont Muki, Fülig Jimmy, Svéd Ökör, Wagner úr, Tulipán, Buzgó Mócsing, Pofa Jenő és a többiek, mínusz Piszkos Fred, Kalóz Pepi és a Rézgróf. Emelem régelveszett kalapomat, ez lépés legalább annyira fontos volt Korcsmáros szellemiségének megőrzéséhez, mint Kalóz Pepi bájainak kiemelése, lásd a 39. oldalt.
Ez már a tizedik kötet a sorozatban, és a megjelenések mindig remek alkalmat nyújtanak a korábbi részek újraolvasására. Ez remek időtöltés, jó móka, és nem utolsó sorban öröm nézni, hogy fejlődött Garisa H. Zsolt- Varga Zerge Zoltán technikája az évek során.
Tudomásom szerint sajnálatos módon már csak egyetlen cím vár leporolásra az életműből, a Vesztegzár a Grand Hotelben – ami a következő lesz a sorozatban. Kíváncsian várom.
Kapcsolódó írás: