Főkép

Miközben az időjárás nem tudja, mit kezdjen magával, és áprilisban hol a tél, hol a nyár üdvözli a reggelente munkába, vagy iskolába igyekvőket, a muzsikusok sorra jelentetik meg a lemezeiket, amelyek között mindig találok kedvemre valót. Ezekből kettő fért bele a hétvégi cikkbe.

 

 

Saramaccan Sound (Suriname): Where the River Bends is Only the Beginning

 

Amikor elhangzik a mondat, miszerint Ian Brennan hazatért a világ valamely távoli és kellőképpen eldugott szegletéből, az nagyjából olyan hatással van a Hidden Musics sorozat kedvelőire, mint a startpisztoly elsütése a futókra. Izgalom és várakozás lesz úrrá az érintetteken, elvégre hamarosan olyan ritkaságokat hallanak majd, amilyenben máskülönben ebben az életben nem lenne lehetőségük.

 

Börtön után (Parchman Prison Prayer) ezúttal Dél-Amerika esőerdeibe utazunk, hogy egy duó dalait hallgassuk a folyóparton, rumosüvegek társaságában. A minimalista produkció (Dwight Sampi és Robert Jabini) többnyire énekből és gitárból áll – ez utóbbi hangzását meghatározza, hogy a párás környezetben könnyen rozsdásodó fémhúr helyett nejlonhúrokat használnak. Az albumzáró „Ancestor Call” tér el ettől a felállástól, mert ebben dobokat is hallunk, illetve időnként zongorát használnak kiegészítésként (I Built Two Boats to Take Me to the Sea).

 

A zene – nos, elsőre bizony nekem inkább az USA jutott az eszembe, az a bizonyos deltavidéki blues (Villages Swallowed by the Floods), aztán az, hogy ez akár amcsi folkzene is lehetne. Másodjára már felfedeztem a különbségeket, a helyi ízeket, de hangulatát tekintve nekem ez még mindig a blues/folk muzsikával rokon.  Csak a hangsúly a fájdalom és a veszteségek helyett inkább azok elviselésén, a továbblépésen, feldolgozáson van. Szóval a tömény szomorúság helyett valami mást kaptam. Persze lehet, teljesen félreértem, de például a „We Lost Someone Close To Us Again” tényleg ilyen, és ez egyértelműen valakinek az elvesztéséről szól, de van benne valami pozitívizmus.

 

A sorozathoz méltóan, ismét valami különleges felvétellel ajándékozott meg bennünket Ian Brennan – remélem, még sokáig megtartja ezt a szokását.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: One Mother, Two Hearts, Villages Swallowed by the Floods, We Lost Someone Close To Us Again

2024-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: nincs

 

 

 

Daj Ognia: Przedn​ó​wek

 

A 2024-es Budapest Ritmo showcase napjának egyik legemlékezetesebb koncertjének a lengyel Daj Ognia fellépését választottam (persze csak a Hrubá Hudba után). Annak dacára, hogy nem volt tökéletes az előadás, valami hiányzott belőle, de még ebben a formában is éreztem, ebben a zenében több van annál, mint amit láttam-hallottam. Nagy valószínűséggel nagyobb színpadhoz szoktak, ahol jobban érvényesül a látvány és a zene, vagy csak a hangzás volt elégtelen – nem tudom, ehhez látni kéne őket egy másik színpadon.

 

A zenéjüket dark folknak titulálják, és lengyel-skandináv népzene keveredik benne, de ez csupán alap, amit saját elképzelésük szerint alkotnak újra, miközben hagyományos hangszerekre (például duda) helyezik a hangsúlyt. Az egésznek tényleg van némi setét hangulata, miként a paraszti élet sem tekinthető folyamatos örömködésnek, tragédiák, keserűségek ebben a környezetben is előfordulnak. Az együttes nem ragad le a népi hagyományoknál, a felhasznált dallamok alá meglepő ritmusokat pakolnak (Siwy koń), és nevükhöz méltóan érzem bennük a tüzet, amitől időnkét képesek magukkal ragadni.

 

Nekem koncert alatt az volt az érzésem – és ezt csak megerősítette a lemez –, hogy ez a komorság inkább révülés felé mozog, bár talán a transz szó találóbb lenne rájuk. Valaki azt mondta velük kapcsolatban, hogy van bennük némi punkos feeling. Ez biztosan nem a hangszeres tudás, vagy a dalok egyszerűsége miatt jött elő, hanem inkább az energiájuk miatt. Hajlamosak lassú kezdés után felgyorsulni, de még a lassabb számokban is érződik a tűz (Oj czemuż).

 

A két skandináv hárfa (tagelharpa és strakharpa), illetve a duda viszi a prímet, kivéve amikor Anna Sitko éneke ural mindent (Oj czemuż). Nekem tetszik a hangja, mert olyan, mint a Daj Ognia zenéje, természetes, tiszta, mentes minden mesterkéltségtől. Ez egy jól átgondolt, és kiválóan megvalósított produkció, letisztult megszólalással, alázattal, tudással és ifjonti hévvel előadott dalokkal.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Orkan na ugorze, Siwy koń, Oj czemuż

2023-ban megjelent album (szerzői)

Weboldal: https://www.facebook.com/dajognia