Főkép

Miközben az időjárás nem tudja, mit kezdjen magával, és áprilisban hol a tél, hol a nyár üdvözli a reggelente munkába, vagy iskolába igyekvőket, a muzsikusok sorra jelentetik meg a lemezeiket, amelyek között mindig találok kedvemre valót. Ezekből kettő fért bele a hétvégi cikkbe.

 

 

Los Guayabo Brothers: PsychoTropical

 

Április elején jelent meg a kolumbiai együttes albuma, ami az előző héten ismertetett Rancho Aparte zenéjétől teljesen eltérő. Vérbő latin muzsikát kaptam, aminek az alapja a cumbia, és egy rakás egyéb helyi népzene. A ritmust két ütőhangszeres biztosítja (Iván Hernández és Rodrigo Peña), és ők olyan lüktetéssel látják el a dalokat, hogy muszáj az Agymenőket (The Big Bang Theory) idéznem, miszerint ezt a zenét nem csak a fülével, hanem a csípőjével is hallgatja az ember.

 

A két rezes (Camille Floriot trombita és Gabriel Ray harsona) többnyire a dallamot díszíti, amit főként az énekes/gitáros Arnulfo Carazo és Juan Pablo Álvare elektromos gitárja prezentál. Álvaro Olmos basszusgitáros pedig a dobokat támogatja. Ez a felállás önmagában nem számít különlegesnek, de ahogyan ötvözik a kolumbiai/afrikai ritmusokat és az elektromos gitár rockját (La Conjuntivitis), mindezt kiegészítve a fúvósokkal – ez így már kellőképpen egyedi.

 

Nagyon tetszik, ahogyan a „La Conjuntivitis” című számban keveredik a gitárszóló, a hagyományos énekstílus, a latinos lüktetés és a fúvósok diszkrét jelenléte. Az együttes jelenleg Franciaországban él, ezért nem csodálkoztam, hogy az „El Francer” című számban mindkét ország jelen van, míg a szöveg az ide érkező bevándorlók negatív és pozitív élményeit sorolja. Két számban vendégek is közreműködnek, és véleményem szerint az albumzáró „El Mohan” sikerült jobban. A Los Gaiteros de San Jacinto népzenész tagjai remekül kiegészítik ezt a cumbiának induló szépséget, emlékezetes fináléval búcsúznak.

 

Ez egy ígéretes album, szívesen megnézném, hogy mit művel a Los Guayabo Brothers a színpadon.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: La Conjuntivitis, El Mohan, La Cumbia Libertaria

2024-ben megjelent album (Szerzői)

Weboldal: https://losguayabobrothers.com/

 

 

 

Hajda Banda: Hajda!

 

Hajdanvolt ifjúkorom egyik meghatározó élménye volt apai nagyszüleim ötvenedik házassági évfordulója. Ez valamikor a múlt század hetvenes éveinek elején történt, lenn az Alföldön. Összejött a tágan értelmezett rokonság, és miközben mi gyerekek remekül feltaláltuk magunkat a ház körül, addig a felnőttek a tisztaszobában azzal mulatták az időt, hogy énekeltek. Népdalokat. Órákon át.

 

Akkor nem fogtam fel teljes szépségében, de ez egy kivételes pillanat volt, a letűnőben lévő paraszti kultúra egyik utolsó kinyilatkoztatása, amikor még mindenki „csinálta” a zenét, mert énekelni mindenki tud. Fantasztikus hangulatot teremtettek a jelenlévők, és valami hasonlót érzek, miközben a lengyel-fehérorosz határról érkezett Hajda Banda lemezét hallgatom. Nem gondolják túl, echte népzenét játszanak, tele tűzzel, a fiatalság elsöprő energiájával. Ezt a fajta muzsikát leginkább egy esküvőn, vagy egy falunapon tudom elképzelni, ahol az emberek talpalávalót várnak el a zenekartól, esetleg olyan nótákat, amit együtt énekelhetnek a muzsikusoktól (Pajdu ja w sadoczek).

 

Ennek megfelelően rengeteg táncolható számot pakoltak fel a lemezre (Polka salawiej i polka brzeska), a pihenőt pedig lassabb nótákkal biztosítják (Siwy koń). Nekem legjobban az egyetlen ismerős szám tetszett (Jabloczko), mert egyszerre késztetett táncra és éneklésre. A „Tango od S. V. Malenczyka” némileg kilóg a sorból, mert a tangó nyilván nem része az európai népzenének, ettől függetlenül ez lett az egyik kedvencem. Az együttesből áradó energiára példaként a „Polka poleska” című nótát említem.

 

A Hajda! albumot mondhatjuk modern, vagy kortárs népzenének, a Hajda Bandát meg tehetséges zenészek társulásának, akik már Budapesten is megmutatták, mire képesek a színpadon.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Jabloczko, Tango od S. V. Malenczyka

2023-ban megjelent album (Karrot Kommando)

Weboldal: https://www.facebook.com/hajda.banda/