Főkép

Picit meglepődtem, amikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy az utolsó Vedan Kolod sorlemez 2020-ban jelent meg. Te jó ég, ennek már négy éve. Oké, időközben kijött két újrakiadás, amivel biztosan foglalkozniuk kellett, de azért ez akkor is sok idő. Persze tudom, háború meg minden más nem feltétlenül segíti az alkotást, és akkor a tagcseréről még nem is beszéltem. Daryana Antipova már nem aktív tag, hanem menedzserként segíti az együttest. Helyére Alisa Naryshkina került, akinek első hallásra sikerült beilleszkednie, és remélem, ez a felállás legalább addig megmarad, mint az előző, és mivel családtagról van szó, erre van esélyünk.

 

A másik újdonság – számomra – hogy az ezermester, Valerii Naryshkin ismét egy új hangszert támasztott fel halottaiból. A szkíta hárfa legalább 500 éve elhalálozott, nagyjából ennyi ideje nem készítettek és használtak ilyen zeneszerszámot. A rekonstruálás főként sírokból előkerült leletek alapján történt, és nagyon sokáig tartott, mire megszületett a mostani, a koncertfelvételen is látható változat. Ez sem tekinthető teljesnek, mert van pár olyan részlet, amelyek rendeltetésére eddig nem sikerült rájönnie. Akit érdekelnek a részletek, annak ezt a német nyelvű cikket ajánlom. A teljesség kedvéért megjegyzem, mások is próbálkoztak a reprodukálással, de tudtom szerint ez az egyetlen, összehajtható szkíta hárfa.

 

A zene maradt, ami volt, szibériai/orosz népzenéből táplálkozó, helyenként a kereszténység előtti időket idéző, néha révülő muzsika. Az albumra felkerült 8 szám között tradicionális és saját szerzemények egyaránt megtalálhatóak, és miként azt a lemez címe elárulja (Birds) egyfajta konceptalbumnak tekinthető. A madarak a magyar népzenében is gyakran szerepelnek, szóval nincs miért csodálkoznom, hogy ez az oroszoknál sincs másként.

 

Akinek van kedve és ideje, az nekiállhat hasonlóságokat és eltéréseket keresni, például melyik madarat tartják pozitív vagy negatív hatásúnak. Vagy milyen szimbólumot takarnak, szabadságot, szerelmet, magányt, ésatöbbi. Illetve milyen aktuális mondanivalót csomagoltak a szövegekbe – gondolok itt például az utolsó, „Wanderer And Vulture” szám égből érkező halált említő soraira. Mindez fellelhető a zenében, de részemről megmaradok az elsődleges rétegnél, és egyszerűen élvezem a zenét és az éneket.

 

Ha valaki belehallgat az együttes korai albumaiba, és utána elindítja a Birds címűt, akkor azonnal feltűnik, hogy mennyit fejlődtek a hangszerelés tekintetében. Itt van az egyik kedvencem (Raven), ami a Volt egyszer egy vadnyugatot idéző fütyüléssel, dorombbal, bluesos buzukival indít. Egyértelműen jóval összetettebb, mint bármely hagyományos népdal. Tatiana Naryshkina pár soros éneke meg olyan kontrasztot eredményez, mintha két egymástól teljesen eltérő számot egyszerre hallgatnánk.

 

Nagyon tetszik a „Wanderer And Vulture”, ahol kihasználják Valerii Naryshkin orgánumát, ráadásként kapunk némi sámánisztikus dobolást. Nem tudom eldönteni, hogy ez így révülős vagy inkább ijesztő – szerintem valahol a kettő között helyezkedik el. Gyakran használnak polifóniát (Aviatrix), és ettől olyan rusztikus, hajdanvolt időket idéző hangulatot teremtenek, ami ebben az esetben éles ellentétet képez a szöveggel.

 

Semmi kétség, a Vedan Kolod az új felállással olyan albumot tett le az asztalra, aminek dobogós helye lesz az év végi RWMC listán.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Raven, Wanderer And Vulture, Aviatrix

2024-ben megjelent album (CPL)

Weboldal: https://www.facebook.com/VedanKolod

 

 

A zenekar tagjai:

Tatiana Naryshkina – ének, buzuki, vargan, mandolin, dob, guzli, kalimba

Valerii Naryshkin – ének, szkíta hárfa, buzuki, bargan, svirel, gitár, guzli, kalimba, kürt, zvenelka, tamburin

Alisa Naryshkina – tamburin

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Peahen
  2. Cuckoo
  3. Aviatrix
  4. Flock Of Ducks
  5. Birds
  6. Raven
  7. Swallow
  8. Wanderer And Vulture