Főkép

Gondolom, velem együtt mindenkinek emlékezetes valamilyen formában a koronavírus-járvány időszaka, én például a bezárt iskolában egyedül ügyelve (bizonyára sok értelme volt), hogy az időmet valamilyen szinten értelmesen töltsem, többek között a járvány miatt elektronikusan legálisan elérhetővé tett versesköteteket olvastam. Így találkoztam először a román Robert Serban költeményeivel, melyek azonnal megfogtak. Pedig rövidek voltak, egyszerűek, többnyire hétköznapi témákról, ám talán éppen ezért annyira mélyek is.

 

Ezért mindenképpen jó hír volt számomra, hogy az AB ART kiadó idén megjelentette a szerző második magyar nyelven elérhető kötetét, az Álcázási technikákat. Ez az alig félszász oldalas kötet éppen abban jó, mint a korábbi (Illatos koporsó), és az itt szereplő versek is hasonló minőséget képviselnek, mint azok.

 

Serban ezúttal is az élet apró dolgairól mesél, legyen az egy meghitt mozdulat, mikor az apát átöleli gyermeke, az egyéni istenhit különös megnyilvánulása, vagy éppen magukra maradt könyvek sorsa.

 

Ex libris

 

egyre több ember

pakolja a régi könyveit

az erős Lidl Carrefour Kaufland-os

szatyraiba

majd óvatosan a szemeteskukák

mellé helyezik

 

nem hagyja szívük eldobni őket

de a házban sem tarthatják tovább

így megvetik nekik az ágyukat

arra gondolva valóban ha van sorsuk

ők azt valahogyan megoldják

 

Sajnos mivel a román szerző egyáltalán nem ismert hazánkban, arra kérném a költészet szerelmeseit, hogy adjanak neki egy esélyt, ha belefutnak legújabb kötetébe. Szerintem mindenképpen megéri.