Főkép

A Budapest Nagyregény egy régóta várt és igen érdekes projekt volt, melyben arra vállalkozott 23 kortárs alkotó, hogy megírja 150 éves fővárosunk minden kerületének a maga különbejáratú történetét. Ahogy előzetesen végigfuthattuk a szerzők névsorát, világossá vált, hogy részt vesz benne egy jó része jelenünk irodalmának. Aztán pár hónapja megjelent maga a kötet, melyet igen gyorsan elkapkodtak. De hogy mégis milyen lett? Érzéseim szerint kissé felemás.

 

Ahogy sejthető egy ilyen félezer oldalra rugó és egy híján két tucat alkotó által összehozott kötetnél, rengeteg féle stílus, látásmód és történet kerül egymás mellé, így azt hiszem, mindenki megtalálhatja a neki legkedvesebbet. Vannak itt humorosak és szomorúak, karakter- és történetközpontúak, olyanok, melyekben a történet dominál és olyanok is, melyekben inkább az egyes kerületek hangulata, építészete.

 

Nehéz kedvencet választanom magamnak, de talán az egyik legjobban sikerült mind közül Szvoren Edina a VIII. kerületet megörökítő Titkos és általános című, valamikor a Millennium után játszódó története. Ebben egy szlovák származású, lovaskocsijával az utcai szemét elszállítására alkalmazott munkás dühös monológját hallgathatjuk, aki egy baloldali társaság összejövetelébe csöppenve végighallgathatja a kor munkásmozgalmainak történetét, illetve meghallgathatja szomorú élettörténetüket is. Ebben a szövegben az olvasó tényleg oda tudja képzelni magát a mocskos utcákra, és elhiszi, hogy jó 100 éve élt emberek pletykáit hallgatja.

 

De ugyanígy kiemelkedett számomra Németh Gábor Zsidó nyaralás című írása, melyben a szerzőt ismerőknek nem túl meglepő módon ismét a II. világháborús vészkorszak kerül középpontba. A történetünk egyszerre két idősíkban játszódik, a jelenünkben egy Magyarországra látogató túlélő felkeresi az egykori bujkálásának színterét, és miközben kedélyesen elcseveg egy itt lakó fiatal lánnyal, megelevenedik alig tízéves önmaga is.

 

De tetszett még Tompa Andrea írása is, aki egy kissé lecsúszott politikust szembesít egyetlen nap története során azzal, hogy milyen is a valóság a IV. kerületben. Ugyanakkor megemlíteném még Krusovszky Dénes Számozott képek című novelláját is, mely ismét csak két idősíkon játszódik, és egy gyermekbénulásos nő története kapcsán mutatja be a mozgássérültek és a művészet között lévő kapcsolatot.

 

Természetesen ilyen sok szöveg között jócskán gyengébb is, de nem is ezekre térnék ki, hanem inkább a könyv fizikai minőségére. Ezt pedig azért kell külön megemlítenem, mert több helyről is hallottam ugyanazokat a problémákat. Bár a szedés is hagy maga után némi kivetnivalót (több betűtípus is megjelenik, akadnak érdekes tördelési pontok, csúszkálnak a sorközök stb), de a könyv gerince konkrétan olyan gyenge, hogy magától széthullott a kezemben. Bízom benne, hogy ezt a második kiadás során már sikerült orvosolni, hiszen iszonyatosan bosszantó dolog.

 

A kötetet azért ezzel együtt is tudom ajánlani azoknak, akik érdeklődnek fővárosunk története, illetve jelenünk kiemelkedő szerzőinek egy-egy novellája iránt.

 


Szerzők:
Bartók Imre, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Dunajcsik Mátyás, Fehér Renátó, Grecsó Krisztián, Háy János, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kemény Zsófi, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Nagy Gabriella, Németh Gábor, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Vámos Miklós és Závada Péter