Főkép

Izland meglehetősen népszerű hely lett hazánkban (is) az elmúlt évtizedben. Ehhez minden bizonnyal hozzájárultak az olcsó, sokak számára megfizethető fapados repülőjáratok, az internetet pillanatok alatt körbejáró, elképesztő tájakról készült felvételek, és felkapott filmek, sorozatok Izlandon forgatott jelenetei - ezek közül talán a Trónok harca a legismertebb, de többek közt a 2012-es Prometheus, a 2016-os Zsivány Egyes, és a 2013-tól 2020-ig futó Vikingek sorozat egy részét is a szigeten forgatták. Párhuzamosan „a tűz és jég országának" nevezett sziget ismertségének és népszerűségének növekedésével az izlandi irodalom is utat talált a magyar olvasók felé. Szokták mondani, hogy Izland az „írók országa", hiszen minden más államnál magasabb az egy főre jutó írók aránya: minden tizedik izlandi publikált legalább egy könyvet élete során, így - még ha egy nem is túlságosan népes országról beszélünk - van miből válogatni. Vannak közöttük olyanok is, akik hamar a magyar közönség kedvencévé váltak, gondoljunk csak Jón Kalman Stefánssonra - aki már visszajáró vendégnek számít Magyarországon, és a 2024-es Könyvfesztivál díszvendége lesz -, Sigríður Hagalín Björnsdóttirra, Andri Snær Magnasonra, Yrsa Sigurðardóttirra vagy Sjónra, csak hogy néhány példát említsek.

 

De mennyit tudunk a sziget történelméről és az izlandi emberekről? Hogyan, honnan jutottak el odáig, ahol most vannak? Hogyan lett az Isten háta mögötti, kopár viking kolóniából felkapott turistaparadicsom? Hogyan befolyásolta a világ történelmét ez a kicsi, mégis lenyűgöző ország?

 

Egill Bjarnason A megkerülhetetlen Izland című könyvében végigveszi a szigetország történelmét a kezdetektől - a 800-as évektől - egészen a 21. századig, kiemelve néhányat a legérdekesebb és legfontosabb események, folyamatok közül. Egill - mint megtudhatjuk a könyvből, az izlandiak a keresztnevükön hivatkoznak egymásra, úgyhogy én is így teszek - újságíróként olyan nagynevű médiumok felületén futott be, mint a The New York Times vagy a Lonely Planet. Ez az első könyve, s benne igyekszik átfogó képet nyújtani az ország történelméről és lakosairól. Teszi ezt sajátos, szórakoztató stílusában, melyből süt a hazája iránti szeretet, de nem nélkülözi az önkritikát sem.

 

Sajnos a történelem tanulást sokan az évszámok és nevek bemagolásával kötik össze, a történelemkönyvek pedig gyakran száraz tényeket felvonultató adathalmazként élnek a képzeletünkben. Szerencsére azonban a kortárs nemzetközi tendenciáknak megfelelően a non-formális történelem „tanítás" (vagyis a történelmi ismeretterjesztő könyvek, podcastok és YouTube-csatornák tömkelege) is felfedezte magának a történetmondás különböző módszereinek erejét, és sokkal élvezetesebb, maradandóbb nyomot hagyó alkotások születnek, melyek a világ- vagy helyi történelem egy-egy szeletét mutatják be. A megkerülhetetlen Izland remek példa erre, hiszen szűk 270 oldalba meglepően sok információt sző bele történetek formájában a szigetország elmúlt 1200 évének történelméről, földrajzáról, lakosairól. A felvonultatott évszámoknál és neveknél sokkal fontosabb az, hogy Egill átfogó képet mutat a különböző korok viszonyairól, társadalmi folyamatairól, az egyes események közti összefüggésekről, melyek segítenek összekötni és megérteni a mögöttes okokat és magyarázatokat.

 

A könyv eleje a „viking földrajzi felfedezések korával" foglalkozik, az első fejezetekből megtudhatjuk, hogy az északi tengereken való hajózás nem csupa kaland volt, hanem bizony komoly próbatételek várták a tengerészeket - különösen ha eltévedtek, ami bizony a korabeli navigációs technológia korlátait figyelembe véve gyakran megtörtént. Így fedezték fel norvég hajósok Izlandot, majd Grönlandot (ahol azonban nem voltak egyedül, hiszen az inuit lakosság tőlük függetlenül, ráadásul zordabb körülmények közt élt a szigeten), de minden valószínűség szerint így jutottak el Észak-Amerikába is, ahol végül nem sikerült megvetni a lábukat. Izgalmas leírást kapunk az Alþingiről, a 930 óta ülésező izlandi parlamentről is, mely bár a norvég és dán uralom alatt nem volt valódi törvényalkotási joga, de az üléseket azért megtartották. Az Alþingi egész könyvön végigvonuló története jól mutatja a hatalmi viszonyokban bekövetkező változásokat az alapítása óta eltelt nagyjából 1100 évben.

 

Olvasóként általában az Izlanddal való ismerkedés viszonylag korai fázisában előkerülnek a sziget irodalmi hagyományai, írott kultúrája, a sagák intézménye is. A sagák óészaki nyelven íródott történetek (s a mai skandináv nyelvek közül az izlandi áll legközelebb ehhez), melyek a középkorból maradtak fenn - a legismertebbek talán az egyes családok történetét elregélő családi sagák, melyek közül többet magyarul is olvashatunk, legfrissebben a Corvina Kiadó Északi Források / Fontes Boreales sorozatában. A sagák témája egyetlen, Izlanddal foglalkozó műben sem megkerülhető, így természetesen Egill is részletesen foglalkozik a témával: hosszan taglalja Snorri Sturluson életét - igaz, nem csak irodalmi, hanem politikai munkásságára is fókuszálva. De azt is megtudhatjuk, hogy kinek köszönhetjük egy jó adag izlandi saga összegyűjtését, és a koppenhágai tűzvészből történő kimenekítését.

 

A könyv mindvégig hű marad kissé hatásvadász címéhez: az író mindent megtesz azért, hogy a szigetet ne pusztán egy gyönyörű, de az Isten háta mögötti, minden mástól távol eső helyként kezeljük, hanem helyet adjunk neki a világtörténelem eseményeinek szövedékében. Erre a legkiemelkedőbb példa talán egy 1783-as vulkánkitörés és a francia forradalom közvetlen összekötése, de részletes beszámolót kapunk Izland II. világháború-beli helyzetéről, valamint az ország Izrael születésében betöltött szerepéről is. A sagákhoz hasonlóan a női egyenjogúság sem maradhat ki egy Izlanddal foglalkozó könyvből sem: az országot ma a nemek közti egyenlőség egyik fellegváraként tartják számon. Egill röviden beszámol a huszadik századi nőjogi mozgalmakról, és természetesen az 1975-ös Női Szabadnapról (amikor az izlandi nők 90%-a egy napig nem ment dolgozni, és semmiféle házimunkát sem végzett), valamint ennek következményeiről - többek közt az első, közvetlen módon megválasztott női elnökről.

 

A történelem mellett természetes módon a sziget földrajzáról is sokat megtudhatunk - ha szeretnénk jobban beleélni magunkat az alternatív történelemórába, érdemes olvasás közben rákeresni az egyes helyszínekre, akár szereplőkre is, mert nagyon különleges, olykor hátborzongató, máskor magával ragadó helyeket ismerhetünk meg így. Még ha csak a kanapéról is. Egill Bjarnason könyve izgalmas, színes, ugyanakkor átfogó képet nyújt az izlandi történelem kiemelkedő eseményeiről, miközben ironikus stílusa időnként meglepő megvilágításba helyezi a dolgokat. Ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel Izland története, vagy szeret a kanapéról turistáskodni!