Főkép

Las Lloronas: Out of the Blue

 

Ugyan a világzenében számos furcsasággal találkoztam már, de nem emlékszem olyasmire, hogy valaki utcazenészként kezdje pályafutását, amit aztán lemezkiadós szerződésre és jóval nagyobb körben történő elismertségre cserélt volna fel. Márpedig ezzel a trióval pontosan ez történt, és idén már a második lemezük jelent meg a belga Muziekpublique kiadónál.

 

A zenéjük főként a három hölgy vokális adottságaira épít, jól hallhatóan ez az erősségük. A lehető legnagyobb mértékben kihasználják a hangjukat, a zenei kíséret nyilvánvalóan másodlagos. Egyáltalán nem áll távol tőlük az a capella előadásmód (Pequeña), de úgy általánosságban igaz, hogy inkább a minimalizmust, a kevesebb több elvét preferálják. Jó példa erre a „Little Poets”, ahol ugyan az átlagosnál több hangszert szólaltatnak meg, de a lényeg így is az ének.

 

Az egész lemeznek van egyfajta költői hangulata, pedig a dalszövegek, ha jól értettem, nem kizárólag örömteli dolgokról szólnak. Mintha egy olyan nő szólna hozzánk, aki már látott ezt-azt a világban, és most mellettünk ülve mesélne az életéről (Lonely Bird). Tetszik, ahogyan a klarinét az énekkel egyenrangú szerepet kap a „Tourbillon” című számban, valamiért a klezmer együtteseken kívül nagyon kevesen használják ezt a fúvóst, pedig sok lehetőség van benne. Természetesen van olyan szerzemény a lemezen, ami klezmer hatást mutat (El Calentamiento).

 

A költői hangulat végig velünk marad, hol éteri, hol földhözragadtabb módon, egyfajta védjegyként, ami abban is segít, hogy a három hölgy (Amber in ‘t Veld – ének, gitár; Sura Solomon – ének, harmonika, ukulele; Marieke Werner – klarinét, ének) alkotta Las Lloronas muzsikája felismerhető és egyedi maradjon.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Pequeña, Little Poets, El Calentamiento

2023-ban megjelent album (Muziekpublique)

Weboldal: https://laslloronasmusic.org/

 

 

 

Soema Montenegro: Circulo Radiante

 

Ha az előző trió kapcsán a költői jelzőt használtam, akkor az argentin Soema Montenegro ötödik lemezére az éteri és a természetközeli illik a legjobban. Miként az a lemezhez mellékelt sajtóanyagból kiderült, ez egyfajta körutazás, ami az Andok fennsíkjától (Altiplano) egészen a tengerpartig tart, útközben jut idő fiesztára és látogatásra a dzsungelben.

 

Ilyen alapon persze koncept albumnak is felfogható a Circulo Radiante, de szerintem inkább egyszerűen csak arról van szó, hogy az énekesnő sokkal jobban kötődik a természethez, a földhöz, mint a városokhoz. Bár a dalok többségét Soema Montenegro jegyzi, szerintem fontos szerep jutott Leonardo Martinellinek, aki elektronikát csempészett a dalokba.

 

Páran már leírták előttem, és én is úgy gondolom, hogy Soema Montenegro legnagyobb erénye az, ahogyan pár hangból nem egy dalt hoz létre, hanem egy érzést, egy helyet. Azt ugyan még nem teljesen értem, mit jelent nála a „szónikus gesztusokkal dolgozik” kifejezés, de nyilvánvalóan megérdemli a „költő-sámán” titulust. Korábban említettem, hogy különféle tájak zenéjét használták fel komponálás közben, és erre jó példa például az egyik kedvenc dalom, amiben cumbia és rézfúvósok keverednek az elektronikával (Punay), vagy a mexikói gitárokkal előadott „La Huesera”.

 

Őt is jó lenne élőben látni, mert kíváncsi vagyok, miként hatnak élőben, színpadi jelenléttel megtámogatva ezek a dalok.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: San Pedro, La Huesera, Punay

2023-ban megjelent album (Mais Um Discos)

Weboldal: https://www.soemamontenegro.com/

 

 

 

Malasañers: Venceremos

 

Harmadik a sorban egy folk-punk együttes harmadik lemeze – ami elsősorban punk, és csak másodsorban folk vagy világzene. Ennek megfelelően a számok többsége három perc körüli hosszúságú, és a négy muzsikus inkább a gyorsaságra, az energiára helyezte a hangsúlyt, nem pedig a túlbonyolított hangszerelésre, dalszerzésre. Ettől függetlenül persze sikerült pár emlékezetes nótát írniuk, mint például a „Troubles”.

 

Mondjuk a bendzsó és a nagybőgő nem az a tipikus punk hangszer, miként az egyik számban felbukkanó szájharmonikát sem tekintem annak. Tovább megyek, balladát sem gyakran hallani punkföldön. Márpedig itt rögtön kettő is jön szembe („Put A Light In Your Window” és „Troubles”), és a szövegük sem rossz. Ez persze nálam alapban elvárás azoktól, akik ilyen zenét játszanak (kivéve Toy Dolls, ők egy egészen más kategória), legyen valami értelme a dalszövegeknek, és ez alatt nem feltétlenül a fennálló rendszer kritikáját várom, hanem általában mondjanak valamit az életről, az emberekről. Az albumzáró „Troubles” meglepő módon egészen epikus lett, tökéletes lezárás, eléri azt, hogy azonnal újrahallgassam ezt a tizenhárom számot.

 

Mindezek után jogos a kérdés, mégis miért kerültek be a rovatba. Nos, azért, mert van pár szerzemény, ami véleményem szerint több, egyszerű punknál. Ilyen például az albumindító, bendzsót helyenként előtérbe helyező „Rise And Fall” a maga keltás dallamával. Vagy a második „Scheiss Drauf” amiben ska keveredik punkkal (lásd és hald a második videót). A stíluskavalkádnak ezzel még nincs vége, mert jön a „Venceremos”, aminek a bendzsó szólója engem country muzsikára emlékeztet (Carlos Del Pino játszik rajta). Van még egy ska-p nóta a Venceremos albumon, ez pedig a „Serenata”.

 

Mivel a négytagú formáció korábbi lemezeiben a mostaninál több volt a keltás elem, kíváncsian várom, legközelebb merre mennek tovább, illetve milyen további hozadéka lesz a kiadóváltásnak.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Put A Light In Your Window, Troubles, Rise And Fall

2023-ban megjelent album (Galileo)

Weboldal: https://malasaners.com/