Főkép

Geri Allen és Kurt Rosenwinkel novemberben megjelent albuma, ahogyan a címe is jelzi, egy szeretetteljes dolog. Tele van az élet, a szépség, a zene, egymás és mások szeretetével, és az a meleg lágyság és finom esztétikai érzék, ami kettőjük szabad játékából árad, páratlan.

 

Geri Allen amerikai zongorista és Kurt Rosenwinkel gitáros először 2012-ben játszottak együtt a New York-i The Jazz Standard klubban és Allen-t annyira lenyűgözte Rosenwinkel azon az estén, hogy arra kérte Ora Harris menedzserét, hogy minél előbb szervezzen neki egy újabb fellépést Kurt-tel. Ez az alkalom a párizsi Jazz à la Villette fesztiválon jött el még ugyanabban az évben, a Cité de la Musique csodálatos koncerttermében, amelynek épülete egyébként a modern építészet egyik remekműve. Az előadásról felvétel készült, ami azért is óriási szerencse, mert bár sokat beszéltek egy közös stúdió albumról, Allen idő előtti halála miatt erre már nem kerülhetett sor. Ezek a felvételek viszont megőrizték nekünk a modern jazz azon improvizációit, amelyek a hely szelleméhez illően maguk is korunk strukturális remekművei.

 

Amit ez a két művész ugyanis alkot saját és más standard kompozíciókból, rétegeiben és szerkezeti komplexitásukban, valóban egyedülálló – és nem csak kettőjük katalógusában, de azon viszonylag alul reprezentált formátumban, amit a gitár-zongora duó jelent a jazz-ben, Bill Evans és Jim Hall vagy Pat Metheny és Brad Mehldau korongjai sorában (érdekes véletlen, hogy mindkét előkép két-két lemezt adott ki [eddig], igaz, utóbbi a duó és a kvartett felállásokat egymással variálva).

 

Hogy mennyire friss és könnyed ahogyan a harmóniákat strukturálják és azokat kibontva tévednek járatlan utakra, arra a közismert „Ruby My Dear” Thelonius Monk darab lehet a legjobb példa. Kurt a bevezetőt követően a dallamot is improvizatívan adja elő, amelybe a harmóniák alaphangjainak arpeggióit építgetve félelmetes dinamizmust kölcsönöz a balladának, ami hallhatóan Allen szólójára is hat, Kurt ezt követő improvizációja közben pedig Allen olyan spontaneitással bővítgeti, néhol helyettesíti az akkordokat, hogy bár Monk kompozíciója mindvégig követhető, mégis valami egészen új és izgalmas épül a két művész egymásra irányuló figyelméből.

 

Akik jobban ismerik Rosenwinkel munkásságát, ezt a változatosságot Kurt, „Simple #2” szerzeményének előadásán is megcsodálhatják: a 2020-ban kiadott trió korong (amelyről az oldalunkon is olvashatnak hamarosan!) központi és talán legdinamikusabb darabja most kinyílik, és az eredeti, zártabb és tónusában erőszakosabb hangzásból a szabadság táncává alakul át.

 

„Ez volt az első és egyetlen alkalom amikor duóban játszottunk. Nem voltak próbák. Geri egyszerűen egy hatalmas erő volt: maestro és igazi varázsló. Közeli kapcsolatban álltunk – interakcióink finom síkokon, a szellem benső tereiben és a világegyetemmel összhangban mozogtak. Éreztük a zenében, hogy valami varázslatos történik, és úgy gondolom, hogy mindez hallható ezeken a felvételeken” – meséli Kurt Rosenwinkel.

 

És valóban, ez egy gyönyörű és fontos kiadvány, ami a Heartcore Records-tól CD-n és hamarosan bakeliten is megrendelhető.

 

Előadók:

Geri Allen – zongora

Kurt Rosenwinkel – gitár

 

Elhangzó Szerzemények:

1. A Flower Is A Lovesome Thing (Billy Strayhorn)

2. Embraceable You (George & Ira Gershwin)

3. Geri’s Introductions

4. Simple #2 (Kurt Rosenwinkel)

5. Ruby My Dear (Thelonius Monk)

6. Kurt’s Introductions

7. Open-Handed Reach (Geri Allen)