Főkép

Székely Szabolcs verse egy aranyos csigáról, Dömperről szól, aki híres zenész szeretne lenni. Egy nap rámosolyog a szerencse és behívják a tehetségkutató műsorba. Ám az úton baleset éri, és emiatt nem ér oda a felvételre.

 

A kötet nyelvezete pörgős, vicces, minden oldalon történik valamilyen galiba a főhőssel. Hol amnéziás lesz, hol a rendőrségen köt. Az álmait kergeti, miközben észre sem veszi, mennyi mindene van már. Még többre és többre vágyik, de az élet megtanítja értékelni azt, amije már van: a barátait. A hihetetlen út során segítői akadnak, akik visszaterelik a helyes ösvényre. Végül pedig a műsorba is eljut, bár nem pont úgy, ahogyan azt korábban remélte.

 

Ebbe a kis kötetbe rengeteg humor, rejtett helyzetkomikum fér el, amelyeken a gyerekek és a felnőttek egyaránt tudnak kacagni. Biztos vagyok benne, hogy öröm lesz együtt olvasni a történetet… na, nem egy jó kakaó mellett, mert itt tényleg minden oldalon van valami szituáció, amelyen nevetni kell, az meg nem forró ital kompatibilis. Kicsit talán hosszú is lett a történet, nehéz egy szuszra elolvasni, de a különböző események miatt lehetetlen letenni és később folytatni. 6 éves kor felett ajánlja a kiadó, valószínűleg ez alatt a szöveg terjedelme és a koncentráció igénye miatt nem is működne. Horváth Ildi rajzai tökéletesen kiegészítik a mesét, igazán közel hozzák a gyerekekhez Dömper világát. Imádtam a nyelvezetét, a hihetetlen sztorikat, és a kedves, szeretetre méltó főhősöket.