Főkép

A hollandok egyik sztáríróját, Arnon Grunberget szerencsére már nem nagyon kell bemutatni a hazai olvasóknak, hiszen legtöbb műve megjelent és sikert aratott magyar nyelven is. Legújabb regénye, a Megszállt területek a néhány éve megjelent Anyajegyek folytatása, és nagyjából ott vesszük fel a fonalat, ahol az előzőnél abbahagytuk. Kadoke, a különc pszichiáter, — aki az előző regényben felrúgta addigi konformista életét és furcsa kezelésnek vetett alá egy öngyilkosságra készülő fiatal lányt (nem csak összeköltözött vele, de idős édesanyja gondozását is rábízta) — most éppen óriási bajban van, ugyanis nem elég, hogy a lány először összejön egy idős íróval és megszakítja volt orvosával a kapcsolatot, de aztán az író új könyvében jócskán kiszínezi a kezelés történetét, és a megjelenés után kitör a botrány, hiszen a metoo korában elég rámutatni valakire, és azonnal megindul az össznépi lincselés.

 

A mindig is a saját kis burkába visszahúzódó Kadoke természetesen kénytelen önvizsgálatot tartani, és közel az ötvenhez ráébredni arra, hogy az életét és a sorsát nem csak elszenvedi, hanem talán irányítani is tudja. Így gondol egy merészet, és a teljes megaláztatást és a totális bukást hátrahagyva idős édesapjával (aki egyébként azonos az előző kötetbeli édesanyjával, csak most úgy dönt, hogy ezentúl inkább ismét férfiként akar élni) kivándorol Izraelbe, ortodox zsidó „sokadunokahúgához", akihez mindössze egy félórás szexuális együttlét köti. A ciszjordániai kibucban pedig elég egy meggondolatlan megjegyzés, és a közösség máris mint egyfajta messiásra tekint a totálisan hitetlen férfira...

 

Ahogy a fent leírtakból sejthető, Grunberg új regénye is tele van határátlépésekkel, kínosabbnál kínosabb szituációkkal és különös fordulatokkal. Az egész korábbi életét passzivitásban töltő Kadoke ugyanis bár az átélt negatív élmények hatására sem vált kőkemény és határozott férfivá, ám már hajlandó néha ellentmondani és konfrontálódni, ami természetesen jól jön akkor, amikor összeütközik egymással az ő szekularizált európai zsidó mentalitása az annál jóval keményebb közel-keletivel.

 

Grunberg a Megszállt területekben egyszerűen tobzódik a rá olyannyira jellemző abszurd, groteszk és szekunder szégyenérzetet keltő jelenetekben, ám közben nem feledkezik el sem a karakterábrázolásról, sem a gondolatiságról. Új kötete ennek tükrében az ezekre fogékony olvasóknak ajánlott elsősorban.