Főkép

Castra Leuca Trio: SER

 

Karácsony előtt kaptam pár albumot, amelyekről csak rövidebb terjedelemben írok. Első a sorban a portugál Castra Leuca Trio, akik az ország Beira Baixa tartományából érkeztek, és elsősorban helyi hagyományos népzenét dolgoznak fel. Méghozzá úgy, hogy elhagyják a szöveget (mert gondolom az eredetiknél volt ének), csak a zene marad meg, de azt is alaposan megváltoztatják. Első hallásra inkább kamarazenének tűnt, mintsem hagyományos világzenének, de többszöri meghallgatás után sem változott lényegesen a véleményem, ráadásul az első számban némi középkori hatást is felfedezni véltem.

 

Hol Joaquim Pires gitáros viszi a dallamot, hol Nicolas Ramirez Celis hegedűje kerül előtérbe, miközben António Pedro Dias változatos ütőhangszerekkel kísérő őket. Sajnos nincs összehasonlítási alapom, ezért nem tudom megmondani, mennyire térnek el az népdaloktól, de úgy gondolom az esetek többségében teljesen átdolgozták, mind a tempót, mind a hangszerelést tekintve (As armas do meu adufe / Quando eu era pequenino / Milho verde). Viszont minden változtatás dacára megőriztek valamit az eredetik hangulatából. Elsősorban azoknak ajánlom a SER albumot, akik kedvelik a gitárral és hegedűvel felvezetet kamarazenét, klasszikus zenére és jazzre emlékeztető megoldásokkal kiegészítve.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Azeitona por ser preta, As armas do meu adufe / Quando eu era pequenino / Milho verde, Pastorinha

2023-ban megjelent album (szerzői kiadás)

Weboldal: https://www.facebook.com/castraleucatrio/

 

 

 

Aywa: Saadi

 

Erről a zenéről kapásból két együttes, a magyar Mini és az angol Jethro Tull jutott eszembe, köszönhetően Damien Fadat fuvolájának, bár nem ő a meghatározó hang a formációban, hanem Adil Smaali énekes. A társulat első lemeze érdekes kulturális keverék, ott van benne a hagyományos értelemben vett rockzene (és helyenként a pop), valamint Észak-Afrika, vagy pontosabban fogalmazva a Maghreb övezet ízeit képviselő gwana.

 

Mindezt kiegészítették némi elektronikával, és ettől tényleg egy különleges zenét hoztak létre, amely szerintem egyaránt megtalálja az európai és az arab hallgatókat. Dallomok és groove alkotnak szoros egységet, amit megkoronáz az énekes érdekes orgánuma. Gyakoriak a tempóváltások, és az eddig felsorolt megoldásokkal végig lekötik a figyelmet. Nekem legjobban azok a számok tetszenek, amelyekben túlsúlyba kerülnek az arabos elemek (Houriya), vagy egy kicsit elszállósak (Alwan). A Saadi album érdekes, változatos, alkalmas bármely fesztiválon megmozgatni a közönséget.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Houriya, Alwan, Alame

2023-ban megjelent album (szerzői kiadás)

Weboldal: https://www.aywa-music.com/

 

 

 

 

Dariana López: Por Eso Canto

 

Ismét bajban vagyok, mert annál jobban nem tudom meghatározni a venezuelai Dariana López új lemezét, hogy ez világzene. Pop, jazz, folk és latin muzsika keveredik egymással benne, hogy könnyed világzenévé lényegüljön át – és mindezeken felül van benne egy kevés a francia sanzonokból. Nem csak a stílusok változatosak, hanem közreműködőknek köszönhetően a hangulatok és a zene is.

 

Kifejezetten élveztem a Gustavo Ecclesia társaságában előadott duettet (A veces). Érdekes, hogy a nyelv változását (hol francia, hol spanyol nyelvű a szöveg), nem mindig követi automatikusan a zene, a „Laisse tomber ce que tu penses” franciáját például latinos dallam és ritmus egészíti ki, Omar Acosta fuvolája pedig további extrát jelent ebben a számban.

 

Nincsenek gyors vagy nagyon lassú szerzemények, a tempó általában a közepes tartományban mozog, miként tragikus vagy szomorú történeteket sem hallunk. Az egésznek van egy felhőtlen tavaszi délután hangulata, amikor az ember egyszerűen csak jól érzi magát – na, pont ezt az érzést kapjuk meg Dariana Lópeztől. Úgy vélem, bemutatkozó albumtól ennél többet nem remélhetünk.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: A veces, La Javanaise, Laisse tomber ce que tu penses

2023-ban megjelent album (Nesso Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/people/Dariana-L%C3%B3pez/100094373049398/