Főkép

Bár volt már olyan, hogy a magyar rock egy-egy szereplője felbukkant képregényben, konkrétan a hazai rockzene történetéről még nem született képregény. A kétrészesre tervezett kötet első fele az 1960-as és ’70-es évekről mesél.

 

Ami nyomban szemet szúr: rendkívüli minőségű kiadvány ez, még az amúgy számos igényes kötettel büszkélkedő honi képregényszíntérhez mérten is. A kötet előszavát az a Jávorszky Béla Szilárd írta, akinek a nevéhez számos rocktörténeti könyv kötődik, s aki a képregényhez nagyon is kapcsolódó, a Magyar Zene Házában látható, Nekünk írták a dalt! c. kiállítás társkurátora volt. Mi több, ő lektorálta a képregényt, és az ő neve garancia arra, hogy valós képet kapjunk. De még így is meglepődtem, hogy, bár a kötet nem kendőzi el a szocialista éra túlkapásait, hovatovább diplomatikus – még Erdős Péter kapcsán is, aki itt még nem az a véresszájú cenzor, akit aztán a ’80-as évek punkjai is megénekeltek, hanem a főszereplő apjának régi ismerőse, aki megjárta Buchenwaldot is a világháború alatt. De a hazai rocktörténet populárisabb előadóival is kesztyűs kézzel, ha úgy tetszik, tisztelettel bánik a kötet. Megjegyzi ugyan itt-ott, hogy nem volt ám színvonalas minden előadó meg zenekar, amelynek a neve máig fennmaradt, de elismeri a helyüket, szerepüket, és nem tör fölöttük pálcát. Talán jobb is így. Már csak annak fényében is, hogy pl. arról sem feledkezik meg, hogy Nagy Feró, a Beatrice illetve ős-Bikini későbbi zenei forradalmára eredetileg funky-diszkót nyomott.

 

Mindez lexikonba illő távolságtartást, objektivitást is eredményezhetne, ám ezt szerencsésen oldja a keretül szolgáló, kitalált sztori, melynek főszereplője, (anti)hőse egy Karcsi nevű zenerajongó, aki idővel a zenélésbe is belekóstol. Így ott van a két évtized minden fontos rock- és beat-zenei pillanatánál. Rajta keresztül a képregény bemutatja a rock & roll életforma és az uralkodó rendszer összeütközését, ill. azt is, hogy előbbi mit tehet egy emberrel… Karcsi sztorija önmagában elég sablonos lenne, de így, hogy erre a fonalra fűzték fel a magyar rocktörténet megannyi emlékezetes eseményét, illetve szereplőjét, mégis olvasmányossá teszi a kötetet. Melyet magam együltő helyemben olvastam végig.

 

Érdekes megoldásként a két évtizedet két eltérő rajzolóra bízták. A ’60-as éveket a külsőre is egyértelműen rocker Szabó Csaba rajzolta-festette meg, leginkább az európai képregényhagyományokat idéző, realistább stílusban. A jól ismert muzsikusok-előadók így mind jól felismerhetőek, de a lehangoló szocreál hangulaton túl azt is tökéletesen átadja, milyen örömöt, micsoda új színeket jelentett az akkori fiatalságnak, hogy minden állami tiltás ellenére Amerikából meg Angliából bejött a zene.

 

A képregényes és filmes vonalon is jóval ismertebbnek számító Fritz Zoltán is egyedi fazon, a ’70-es évek magyar rocktörténetét pedig komikusabb, rajzfilmesebb, karikatúra-szerűbb stílusban rajzolta-festette meg. Ez elsőre nem annyira tetszett, miután megszoktam az első rész képivilágát, de hamar kiderült, hogy a valós korrajz nála is megvan, apró részletekben sincs hiány, de több teret kap a humor – ahogy, meglehet, az évtized folyamán a kultúrpolitika is kezdett megengedőbbé válni (átmenetileg vagy alkalmilag legalábbis…).

 

Tartottam egy kicsit attól, hogy a képregény háttere (fő támogatója a Petőfi Kulturális Ügynökség) miatt beszüremlik majd a ma uralkodó politikai irányzat, mert úgy gondolom, ami volt, azt úgy lehet híven elmesélni, ha nem próbáljuk mai fejjel, az utókor szemszögéből megítélni, hanem a tények talaján maradva azt és úgy mondjuk el, ami és ahogy történt, ám nem érzékeltem semmi zavarót. Pláne, hogy ellehetetlenítés akkor is volt (RIP Radics Béla), ma is van, legfeljebb a csatornák és eszközök mások. Meglehet, akik ebben a két évtizedben voltak aktív zenészek, zenehallgató fiatalok, találnának benne kivetnivalót, hiányosságot, hibát vagy tévesztést, de én később kezdtem az ipart, így nincs saját élményem a felvázolt korszakból, ahogy amúgy valószínűleg a képregény szerzőinek sincs (persze ki-ki hallhatott első kézből sztorikat a szüleitől, idősebb ismerőseitől). Kíváncsian várom, az általam már jól ismert terepen játszódó második kötet milyen lesz, de ez az első remek olvasmány volt, tényleg szuper kiadvány, mely szót ejt a korszak számos (talán összes fontos) szereplőjéről.