Főkép

Az idei 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt Chris Carter, és ennek apropóján megjelent a Robert Hunter-sorozat előzménykötete, A nyomozó. Ez a kisméretű kötet esszenciája a későbbi nagyívű sorozatnak, méltó helyet foglal el a kötetek között, vagyis előtt. Szóval akit elijesztene a zsebnotesz alak, annak üzenném, nem a méret a lényeg.

 

Csupán néhány oldal az egész könyv, mégis megmutatja benne a főszereplő, Robert Hunter nyomozó a zsenialitását. Az első napjába csöppenünk be a rablási és gyilkossági osztályon, amely persze nem indul túl egyszerűen. Fiatal kora és tapasztalatlansága miatt a gúnyolódás céltáblája lesz, ám egy véletlen miatt mindjárt saját ügyet kap. Egy elég egyértelmű esetet: öngyilkosság történt, csak az adminisztrációt kellene elvégeznie. Ám Robert Hunter felfedez néhány ellentmondást a helyszínen, és a friss kinevezését kockáztatva azonnal vad nyomozásba kezd. Senki sem hisz benne, de ő hisz magában és a megérzésében. Minden egy lapra tesz fel, a jövőjét, a karrierjét, és módszeresen átvizsgálja a tetthelyet. Minden furcsaságot elraktároz, hogy aztán később, amikor a puzzle kezd összeállni, már csak behelyezze a megfelelő helyre a hiányzó darabokat.

 

Nincsenek mellékszálak, kevés a szereplő, egy esetre kell csak összpontosítanunk. Ez nem annyira megszokott Chris Carteről, illetve a brutalitás mértéke és a vérmennyiség is minimális. De talán épp ezért üdítő volt ez a nyúlfarknyi kis történet, mert más, mint a sorozat, de mégis ugyanaz a csavaros cselekmény miatt. Aki nem ismerné a korábbi köteteket, az képet kaphat Hunter nyomozási stílusáról és személyiségéből, amellyel kiérdemli a tiszteletet az idősebb kollégáitól is. A kvalitásait megmutatva előrevetíti a későbbi sikereit.

 

A nyomozó egy kis pici kép, egy pillanatfelvétel a Hunter-galaxisból, szívesen olvastam volna hosszabban az első ügyéről. A kis méret és a kevés oldalszám miatt röpke egy óra alatt ledarálható a kötet, amely előfutára a sorozatnak. Ha valaki ezzel kezdené az ismerkedést, akkor Chris Carter egy szelíd arcával találkozhat, és kötetről kötetre láthatja később a brutalitását. A rajongóknak pedig egy kis gyöngyszem lehet, egy rövidke pihentető megálló a száguldó Carter-vonaton.