Milo van Bokkum: Határok

Az országhatárok annyira szerves részét képzik a mindennapjainknak, hogy ma már el se tudjuk képzelni nélkülük a világot. De vajon hogy kerültek oda, ahol most vannak? Kik és hogyan döntötték el, hol húzódjanak a határok? Volt-e beleszólása az ott élőknek abba, hogy melyik ország állampolgárai szeretnének lenni? És vajon mennyire mozgékonyak? Lezárult már a határviták korszaka?

Ez utóbbira valószínűleg mindenki tudja a választ, aki az elmúlt tíz évben olvasott híreket... sőt, elég, ha csak az elmúlt két év történéseire nézünk vissza, és máris találunk két, hozzánk viszonylag közel dúló háborút, melyet legalább részben a tisztázatlan határok váltottak ki. A határviták nem mentek ki a divatból, és pillanatnyilag eléggé úgy tűnik, hogy egy darabig még nem is fognak.

Milo van Bokkum könyve felhívja a figyelmet bizonyos ismert és kevésbé ismert határkonfliktusokra, de összességében nem kifejezetten erre a kérdéskörre fókuszál. 220 oldalban természetesen képtelenség bármilyen témába nagyon mélyen merülni, de a szerzőnek egyértelműen nem is ez a célja: sokkal inkább szeretné felkelteni az olvasó érdeklődését a határok iránt, valamint megosztani a saját izgalmas felfedezéseit, mint mindent átfogó képet nyújtani egy ilyen összetett és bonyolult témáról. A cím elég jól visszaadja, hogy mire számíthatunk: furcsán meghúzott határok rövid történetét olvashatjuk a világ minden tájáról.

De ne szaladjunk előre. Van Bokkum is az elején kezdi, a bevezetőt ugyanis a modern kori határok rövid bemutatásának szenteli.

A vesztfáliai békét sok történész mindmáig az európai történelem egyik legfontosabb pillanatának tekinti. Miután a harcoló felek szinte teljesen feldúlták a földrészt, és teljességgel kimerültek, többé-kevésbé kényszerűségből olyan megoldást választottak, amelyben folytatódhatott Európa elvilágosiasodása, minden állam maga választhatta meg a vallását, azaz cuius regio, eius religio. Ahogy George Pagès történész 1970-ben megfogalmazta: A vesztfáliai béke az egyesült kereszténység eszméje helyére az önálló államok, a nemzetközi közösség eszméjét állította. [...]

Ebben az olvasatban a határok többé-kevésbé pozitív, toleráns létezőkként jelennek meg, szükséges eszközként, mert végső soron mindannyian másmilyenek vagyunk. De ezt érdemes mélyebben is átgondolni. Mert a "vesztfáliai" tulajdonképpen nem volt jó lépés, mondja Inayatullah és Blaney. Azzal, hogy a különbségeket határok mögé rejtjük, még nem tanuljuk meg, hogyan kezeljük azokat. A szerzők szerint a határ változat arra, hogyan kerülhető el agresszívan a Másikkal való érintkezés, és azt jelzi, hogy nem vagyunk képesek komolyabban foglalkozni a különbségekkel. A különbségben veszélyt látunk, a homogenitásban viszont a stabilitás és a rend alapját.

Ez egy vitatható gondolatmenet, és mint ilyen, kitűnő vitaindító alap. Szeretem az ilyeneket, mert gondolkodásra késztetik az embert. És hát, ha egészen őszinte akarok lenni, ebből a szemszögből még nem néztem a határokra.

Ezután az izgalmas felütés után van Bokkum hat fejezetre bontva tárgyalja a világ - szerinte - legizgalmasabb határait. Felhívnám rá a figyelmet, hogy ebből a szempontból meglehetősen szubjektív a válogatás, és ami a szerzőnek különösen érdekfeszítő, az az olvasónak nem feltétlenül. Ez egy szubjektív válogatás, és mint ilyen, biztos lesznek mindenkinek izgalmas és kevésbé izgalmas részei, de a felszínen felsorakoztatott konkrét példák mellett a könyv témájának van egy sokkal mélyebb olvasata is, ami a határok természetét és működését boncolgatja. Hátborzongató belegondolni, hogy döntéshozók egyetlen gondatlan tollvonással ezrek életét keseríthetik meg. És akad rá bőven példa, hogy meg is teszik.

Szó esik természetes és mesterséges határvonalakról is - utóbbiak közül van Bokkum egy egész fejezetet szentel a gyarmatosítás egy igen szembetűnő, és milliók életét megkeserítő "szokásának": a vonalzóval meghúzott határoknak. Erről a jelenségről - hogy a gyarmatosító hatalmak a helyi etnikai és sokszor földrajzi viszonyokat teljesen figyelmen kívül hagyva alkottak meg határokat - külön könyveket lehetne írni (talán írtak is), de ez a néhány kiragadott példa is jól szemlélteti a nemtörődömség következményeit.

Csak hogy néhány példát említsek a kötetből, kiderül például, hogy miért olyan furcsa Namíbia alakja, és egy egész alfejezet szól az Antarktiszról is, ami geopolitikai szempontból szintén egy meglehetősen érdekes jelenség. Akit az európai határok alakulása érdekel, annak sem kell csalódnia: előkerül a berlini fal, Kalinyingrád, és egy egész fejezet szól Hollandia határairól (ami a szerző nemzetiségét tekintve talán nem olyan meglepő, mint amilyennek elsőre hangzik). Kiderül például belőle, hol van Hollandia egyetlen aktív határkonfliktusa (nem egy nagy konfliktus, de akkor is...), hol található az utca, aminek a két oldala évszázadok óta két különböző országhoz tartozik, vagy hogy hol húztak fel egész turisztikai ipart egy furcsa határ köré. És természetesen szóba kerülnek bizonyos tengeren túli területek is, melyek Hollandiához tartoznak vagy tartoztak, így fény derül például a Suriname és Guyana közti határvita eredetére is.

Az utolsó fejezetben pedig egy olyan koncepció kerül bemutatásra, amit a mai, sokszor erősen megosztó határokhoz szokott agyunknak elsőre nehéz lehet megfogni: ez pedig a kondomínium, vagyis egy olyan rendszer, melyben egy területet két ország közösen "birtokol" és irányít. A szerző megfogalmazásában: A kondominium kölcsönösen elismert kettős igény, amikor mindkét félnek igaza van. Több példát is kapunk ilyenformán sikeresen működő területekre, és bár ez a megoldás legalább ugyanannyi kérdést vet fel, mint amennyi problémát megold, szerintem gondolatkísérletnek mindenképpen érdekes. Sajnos a könyv zárszava kissé keserű felhangot kapott - a szerző itt ugyanis abbéli reményét fejezi ki, hogy az első komolyabb kondomínium talán maga Jeruzsálem lehet. Azóta sajnos nem tűnik túl valószínűnek, hogy a közeljövőben ebbe az irányba fognak fordulni a dolgok...

A Határok összességében egy viszonylag könnyed, érdekességeket felvonultató ismeretterjesztő könyv, ami közben messzire vezető, strukturális kérdéseket is feszeget. Izgalmas olvasmány lehet mindenkinek, aki érdeklődik a földrajz és történelem iránt!