Főkép

Chrétien de Troyes (kb. 1140 – kb. 1190) francia költő volt, a regény műfajának úttörője, akinek életéről nagyon keveset tudunk, műveinek egy része elveszett, és pont a talán legfontosabb írását, cikkem tárgyát, nem tudta befejezni, minthogy elhunyt. Külön esszét lehetne írni művei magyar kiadásáról, legyen elég annyi, hogy a Vaskó Péter értő fordításában megjelent verses regény egyszerre hiánypótló kiadvány és irodalmi csemege.

 

A fülszöveg állítása szerint Chrétien de Troyes nevéhez kötődik a Grál szimbólumának megteremtése. Ez szerintem relatív, de az biztosnak tűnik, hogy ő hozta be a köztudatba, s bár a Grálról (is) szóló műve befejezetlen maradt, hatása elvitathatatlan, és számos író-költő képzeletét lobbantotta lángra (mert valós, pláne hiteles forrásokról nem igen lehet beszélni ebben a tárgykörben) – és jó páran folytatták Perceval történetét.

 

Vaskó Péter, túl azon, hogy ízes, gyakran humoros, jól olvasható, nem erőltetetten archaizáló, mégis középkorinak ható szöveget alkotott fordítóként, az értelmezést segítő elő- és utószóval is szolgál. S noha ezek sem térnek ki számos felmerülő kérdésre (kezdve a regényben is többször elhangzóval: „Mi ​a Grál? Kit szolgál?”), épp elég pluszt adnak, hogy irodalmi- illetve történeti szempontból el tudja helyezni az olvasó a művet.

 

Melynek egyébként Perceval csak az egyik főszereplője, s a másik nem a Grál, melyről fájón keveset tudunk meg, hanem Gauvain. Míg előbbit tudatlan, ám tüzes ifjúként ismerjük meg, aki rendkívüli harcos, ugyanakkor műveletlensége miatt számos szenvedésben van része (nem szólva arról a szenvedésről, melyet másoknak okoz), utóbbi a Kerekasztal lovagjainak tökéletes megtestesítője, aki bár szintén legyőzhetetlennek bizonyul a harcokban, megfontoltságával egyszermind szöges ellentéte Percevalnak. Már csak önmagában azért is érdemes elolvasni ezt a könyvet, ahogy ez a 12. századi költő bemutat két ilyen ellentétes szereplőt, s ahogy azt ábrázolja, hogy önmagában egyetlen tulajdonság sem tisztán jó vagy rossz. Gauvain megfelelő szemszögből számítónak tűnő viselkedéséből is származnak bajok, ahogy Perceval forrófejű, nyakas briton hozzáállása sem csak bú és bánat forrása. Érdekes az a kettősség is, hogy mindkét főszereplő egyaránt képes lovagias-önfeláldozó-alázatos illetve az élet örömeit velejéig megélő cselekedetekre.

 

Mai szemmel, pláne a mindenek fölé helyezett politikai korrektség felől nézve ez a mű számos, hm, húzós pillanatot tartogat. Szívből remélem, hogy minden olvasó fel tud nőni ahhoz, hogy ezt is helyén tudja kezelni, lenézés nélkül. Már csak azért is, mert a Grál-mondakör felmérhetetlen hatással volt az európai/nyugati kultúrára, de még a történelemre is. Erről sem értekezünk ehelyt, legyen elég annyi, hogy az olvasóra számos olyan szimbólum, illetve esemény vár ebben a műben, mely mélyebben lévő húrokat penget majd meg benne.

 

Ezzel együtt a legfontosabb talán mégis az, hogy ennyi évszázaddal később is lebilincselő olvasmány ez. Néha szörnyülködik az olvasó, néha nevet, van, hogy rácsodálkozik a nemes eszmék tisztaságára, máshol meg arra, hogy lám, a múlt legendás hősei is tudtak adni az érzésnek, ha szabad így fogalmaznom. Tehát élvezetes olvasmány mai szemmel is.