Főkép

Bizony csak igen kevés olyan kortárs szerzőnk akad, aki egyszerre képes maradandót alkotni a próza és a líra terén is, de Rakovszky Zsuzsa kétségkívül közéjük tartozik. Míg tavaly megírta az év legjobbjai közé tartozó történelmi regényét (Az idők jelei), addig idén már ismét csak egy vékonyka, ám igen fajsúlyos verseskötettel jelentkezett.

 

A Vita élő időben a szerzőre olyannyira jellemző módon egy végtelenül átgondolt darab, melynek versei négy ciklusba rendeződnek. Ebből kettő a „Képtár" címet viseli (Képtár I. és Képtár II.), és ahogy a címből is sejthető, a Fortepánhoz hasonlóan ezúttal is képek, ám jelen esetben festmények leírásait kapjuk. Ez a válogatás térben és időben is roppant kiterjedt, ráadásul szerepelnek itt közismert és viszonylag ismeretlen szerzők művei is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kert

Ferency Károly: Napos délelőtt

 

Nem is tudom – most tényleg volt ilyen?

Ilyen hibátlan nyár, egyértelmű színekkel?

Ilyen szalmakalapos és napernyős földi menny? 

Ilyen otthonosan édeni reggel? 

 

A zöld sereg, az orgonasövény,

a kerti asztalig nyomul előre.

Árnyéktömbök közt villog be a fény

az almásttálra, a gyűretlen terítőre. 

 

A természetnek itt nincs karma és foga.

Kígyó se lappang a nyáron is üde fűben.

Itt bűn és harc és szenvedés – maga

a halál is – már–már valószerűtlen.

 

A két „Képtár" között szerepel a címadó ciklus, melyben a szerző szinte drámai kérdezz-felelek módjára elmélkedik szövegeiben életről és halálról, na meg a folyamatosan vissza–visszatérő válságokról és az arra adott emberi reakciókról is. Rakovszky számára nincsenek tabutémák, és ez a viszonylag ritkán használt felépítésmód kiválóan alkalmas arra, hogy maradéktalanul kifejthesse általuk gondolatait az adott témákról. A kötetet végül a „Napok és napszakok" ciklus zárja, amely talán a legmelankolikusabb költeményeket tartalmazza.

 

Változás

 

Keményedő köröm, a rózsás bőr elsötétül.

Mintha másé lett volna ifjúkor és gyerekkor.

Elváltozunk — vajon az fog távozni végül,

aki megérkezett reménnyel telve egykor?

 

 

Rakovszky Zsuzsa alig hetvenoldalnyi kötete ismét egy kimondottan átgondolt és fajsúlyos alkotás, amelyre minden bizonnyal fel fognak figyelni a költő elkötelezett olvasói és a hazai kortárs líra kedvelői.