Főkép

Frida, a kanári és Gubanc, a veréb budapesti kalandjuk után Szegeden kötnek ki. Abban bíznak, hogy itt majd nyugalomban élhetnek a fővárosi kalamajka után - de, ahogy az már ilyen esetekben lenni szokott, a baj itt is megtalálja őket. A könyv lapjain egyebek mellett a hollywoodi autósüldözéseket megszégyenítő szárnyas üldözéseknek lehetünk tanúi Szeged felett...

 

Először kicsit aggódtam, hogy túl tömény lesz - egy-egy oldalpáron nem csak a történet aktuális alakulását olvashatjuk, hanem az adott helyszínhez kapcsolódó érdekességeket, tudnivalókat is, és akkor még az egész oldalas, élénk illusztrációkról nem is szóltam. Szerencsére az aggodalmam végül feleslegesnek bizonyult: ugyan a Frida és Gubanc Szegeden számomra nem egy szuszra végigolvasós, hanem inkább elmélyedős, szemezgetős mesének bizonyult, ezt azonban nagyon élveztem.

 

Frida és Gubanc örülnek, hogy elmenekültek Budapestről - azonban szinte még fel sem lélegezhetnek, amikor máris újabb balhéban találják magukat. Ezúttal a galambokkal kénytelen összeakasztani a bajszukat... vagyis a szárnyukat. Legalábbis első pillantásra így tűnik. De aztán lassanként kiderül, hogy valamiféle titok azért lappang a háttérben, és nem mindenki az, aminek elsőre látszik. A madárpáros végül menthetetlenül újabb veszélyes kalandokba keveredik, de szerencsére bőven akadnak segítőik is, például Zsíros, a kóbor kutya, vagy Dani (és új barátja, Vivi) személyében.

 

Szeged különös helyet foglal el a szívemben. Egyetemistaként kicsit több mint két évet éltem a városban, és bár végül a diplomámat nem ott szereztem meg, nagyon megszerettem. A nosztalgia kétségtelenül közrejátszott abban, hogy ez a könyv is beszippantott, de ajánlom azoknak is, akik még nem jártak errefelé, hiszen Egervölgyi Lilla hangulatos rajzai mentén valóban a Tisza-partra, a Ligetbe, vagy éppen az Alsóvárosba képzelhetjük magunkat.

 

A történet kis lépésekben halad előre, minden oldalpáron viszonylag tömören olvashatjuk Frida és Gubanc újabb kalandjait. Ha éppen nem feszíti szét olvasóként az izgalom, akkor a kaland részleteinek elolvasása után szentelhetünk némi figyelmet az illusztrációknak, illetve a buborékokban bemutatott, adott helyszínhez kapcsolódó érdekességeknek. Gyerekekkel különösen izgalmas lehet egy szegedi látogatás előtt elolvasni a könyvet, aztán pedig madárbarátaink nyomában járva élőben is megnézni a különböző helyeket. Vagy legalább egy részüket - Frida és Gubanc a levegőben és Dani hátizsákjában kicsit könnyebben és gyorsabban közlekednek, mint amit a közösségi közlekedés, vagy akár az autózás lehetővé tesz. Az ikonikus városi helyszínek - mint például a Dóm tér, a Füvészkert, az Anna-fürdő vagy a Liget - mellett olyan, Szegedhez közeli látványosságok is belekerültek a történetbe, mint például az ópusztaszeri Feszty-körkép vagy a sándorfalvi Nádas-tó, melyek szintén remek kirándulási célpontot nyújthatnak egy-egy napra.

 

A történet nem túl bonyolult, de nem is bugyuta. Kisgyerekként valószínűleg izgalmasabbak a fordulatok, de felnőttként is élvezetes olvasmány (ami azért nem hátrány). Érdekes keveréke a mesének és az ismeretterjesztésnek, de szerintem jól működik - ha valakit nem annyira izgatnak a helyszíni érdekességek, akkor lehet haladni a sztorival is, de bármikor vissza is lehet lapozni az egyes, ha mégis érdeklődnénk a helytörténet iránt. Az üldözéses történetekkel kapcsolatban általában vannak fenntartásaim, és ebben az esetben sem tölt el különösebb örömmel, hogy a főgonosz egy egyébként sem túl jó megítélés alá eső madárfajhoz tartozik, de összességében nem érzem túltoltnak a "felnőtt" filmekre hajazó történetvezetést. Szegedi kiruccanáshoz vagy a várossal való játékos ismerkedéshez remek alapanyag, kicsiknek és nagyoknak is!