Főkép

A 2023-as WOMEX egyik általam legjobban várt fellépője a skót Elephant Sessions együttes volt, akiknek a korábbi lemezeiről már írtam, mert tetszettek. Sajnos a tavalyi kiadványuk elkerülte a figyelmemet, éppen ezért mosolyodtam el, amikor megláttam a nevüket a showcase listán, és jelöltem be a hivatalos appon a dátumot, mint kötelező programot.

 

A koncert a várakozásomnak megfelelően fantasztikus volt, a négy muzsikus simán elvarázsolt a rendelkezésükre álló 45 perc alatt ­– fogós dallamok, gyomorban dübörgő ritmusok és a korábbiaknál sokkal hangsúlyosabb elektronika jellemezte a muzsikát. Másnap sikerült pár szót váltanom a két frontemberrel (Euan Smillie – hegedű, Alasdair Taylor – mandolin), és megkérdeztem, hogy valóban jól érzem, változik a zenéjük. A válaszból kiderült, valóban módosult az évek során az általuk játszott zene, de ezt teljesen természetes evolúciónak tartják, hiszen ők is folyamatosan változnak.

 

Szerintem is így van, érzésem szerint sikeresen megőrizték az első lemezre jellemző hagyományos skót népzenét, amit elektronikával, illetve olyan ritmusszekcióval egészítettek ki, aminek eredményeként ez táncolható világzene lett. Jó példa erre az albumindító „For The Night”, ami ritmussal-elektronikával kezdődik, és csak később lép be a hegedű-mandolin a dallammal. Nagyon modern nóta, fogós dallammal, táncolható ritmussal, amit a közepén elhelyezett betét sem tör meg – ígéretes és lendületes nyitány.

 

Eddig még nem említettem, hogy a negyedik lemezükre felkerült nyolc dal mindegyike instrumentális szerzemény – de ezt egyáltalán nem gondolom hátránynak. Ott van a második kompozíció (Is This A Vibe), ami laza kezdés után egy újabb fülbemászó dallammal hódítja meg a hallgatót. Egészen más hangulata van a sorban következő (After Hours), aminek funkys ritmusa izgalmas kontrasztot biztosít a hegedűvel szemben. Érdekes módon ezt az ellentétet a négy muzsikusnak sikerült szerves egésszé formálnia – egyiket sem tudom elképzelni a másik nélkül. Mindenestre ez a funkys beütés, mindegyik számban jelen van – jelezve, tényleg új utakra indul, változik az Elephant Sessions.

 

Ennyi tánc után jólesik egy kis pihenés, amire az elszállós „Taransay” alatt van lehetőségünk. Ugyan a hegedű merészen szárnyal, de a többi hangszer lassabb tempót diktál, így figyelmünk Euan Smillie játékára koncentrálhat. Véleményem szerint a „Moonwake” egy merészebb tétel a For The Night albumon, köszönhetően a töredezett ritmusnak, míg az „Ebbe” visszatekintés az együttes korai lemezeire, amikor még a folk határozta meg a zenéjüket. Végezetül még az utolsó számot említem, mert az „FM” a leghosszabb, és a leginkább kísérletezőbb próbálkozás. Kezdődik egy rádiós bemondóval, zenével folytatódik, kavarog a dallam és a ritmus, stílusok jönnek és mennek, a hegedűt gitárszóló váltja – sokrétű és izgalmas szerzemény. Habozás nélkül aláírom, hogy az évek múlásával semmit sem kopott a társulat dalszerzői tehetsége, mi több, ahogy gazdagodik a zenéjük, úgy fejlődnek ők is, ezért muszáj lesz figyelni rájuk a jövőben is.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: For The Night, After Hours, FM

2022-ben megjelent album (Szerzői kiadás)

Weboldal: https://www.elephantsessions.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Euan Smillie – hegedű

Alasdair Taylor – mandolin

Seth Tinsley – basszusgitár, szintetizátor, programozás

Greg Barry – dobok, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. For The Night
  2. Is This A Vibe
  3. After Hours
  4. Taransay
  5. Moonwake
  6. Rebirth
  7. Ebbe
  8. FM