Gheorghe Craciun – Ioan Grosan – Mircea Nedelciu: Román triptichon

A világirodalomban számtalan mű alkot egymással hármas egységet, nevezzük ezt éppen trilógiának vagy jelen esetben triptichonnak, ám talán ennyire furcsa okból összefüggő szövegeket mint amik a Román triptichonban szerepelnek, keresve sem találhatnánk. A három remek, ám idehaza sajnos szinte teljesen ismeretlen román szerző, Gheorghe Crăciun, Ioan Groșan és Mircea Nedelciu alkotásait ugyanis a fordító, Lövétei Lázár László rendezte egy kötetbe, melynek oka az, hogy ezeket a szövegeket mind egy-egy himnusznak tartotta a szerelemhez, a gyermekkorhoz vagy éppen a költészethez.

Az első elbeszélés, a Vázlat Longosznak, mint ahogy a címéből is sejthető Daphnisz és Kloé történetének újragondolása. Crăciun műve a legrövidebb és egyben leglíraibb mind közül, mely ebből is következően szinte teljes egészében maga a költészet. 

„Nézheted a tengert, egészen a horizont szürke határáig, ahogy hatalmasan, kéken, változatlanul elterül előtted, fölötted, míg a végtelen víz ott nem lüktet a szemed csodálkozó, nyugtalan gömbjében.

De mindez csupán ámítás.

A tengernek nincs színe, nincs neki vége.

Tenger, istenség, hatalom. A tenger nem hal meg soha.“

Groșan a Kiskamaszban egy falusi gyermekkor minden ízét, illatát és zamatát kelti életre, és lehet, hogy ez a mű nem hoz semmi újat, de amit vállal, azt tökéletesen végrehajtja. Az olvasó mindvégig ott érzi magát ebben a kis román faluban gyermek hősét követve.

Véleményem szerint a kötet legerősebb és leginkább továbbgondolható darabja Mircea Nedelciué, hiszen a Gondok az identitás körül nem csak remek stílusban íródott (ügyesen fonódik egymásba a hagyományos novella, a szatíra, az egyéni történelem és a posztmodern játszadozások) és emlékezetes történetet mesél el, de ügyesen reflektál arra is, hogy miként épül fel és miként mesélünk el egy–egy történetet.

Azt hiszem, már ebből is sejthető, hogy a Román triptichon egy nem mindennapi alkotás, mely újfent felhívja a figyelmünket keleti szomszédunk irodalmára. Ennek fényében, ha valaki belefutna a Lector kiadó kis kötetébe, ne habozzon, hanem vágjon bele a közelmúlt román irodalmának kiemelkedő szövegeibe.