Főkép

Lélekkert. Kertészként és kertészekkel dolgozva megszámlálhatatlanul sok alkalmam van rácsodálkozni a növények által nyújtott mindennapi csodákra: a teremtés és növekedés csodájára. Mert mi más lehetne az, hogy az elvetett magból, az elültetett hagymából kifejlődik egy egész élőlény, amely aztán adott esetben még táplál is minket? Számomra tehát minden kert, amit szeretettel gondoznak: lélekkert. Ezért is figyeltem fel rögtön ennek a könyvnek a címére. Hiszen annyi mindenről lehet írni manapság, annyi szenvedés, félelem és fájdalom van a világban, amit el lehet, el kell mesélni. A természetről, az élőlényekről, de különösen a kertekről viszont ritkán esik szó. Pedig nekik is megvannak a maguk történetei.

 

Sara Nisha Adams második magyarul megjelent regénye, A lélekkert Londonba kalauzolja az olvasókat. Mielőtt belekezdenék a történet boncolgatásába, mindenképp szeretném megjegyezni, hogy ez az egyik legszebb darab a könyvtáramban, a borító önmagában is megbabonázott, de az élfestéssel kiegészítve egyenesen meseszép a kötet! Szerencsére a tartalmában sem kellett csalódnom.

 

A kötet főszereplői közül ketten szomszédok: a szorongásokkal és feldolgozatlan gyásszal küzdő Winston, és az első pillantásra arrogáns, fiát egyedül nevelő Bernice. Kapcsolatuk meglehetősen viharosan indul: mindketten nehéz élethelyzetben vannak, nem különösebben nyitottak új tapasztalatok és új emberek beengedésére - ráadásul abban a kellemetlen helyzetben találják magukat, hogy a ház papírjai szerint hiába ikerházról van szó két külön lakással, a kertet nem választhatják el, hanem kötelesek osztatlan közös tulajdonként használni. A kert egyébként - talán részben ennek köszönhetően - meglehetősen elhanyagolt állapotban van, a növényzet elvadult, a fészer szétesőben van, ráadásul rendszeresen rókák randalíroznak benne.

 

Adams fejezetről fejezetre viszi beljebb az olvasót a főszereplők lelkivilágába, és a kert történetébe egyaránt. Fokozatosan kiderül, hogy milyen démonokkal küzdenek főszereplőink: Winston indiai származása miatt még mindig rasszista megnyilvánulásokkal kénytelen megküzdeni, a párkapcsolata az utóbbi időszakban nagyon megromlott, ráadásul benne rekedt egy gyászfeldolgozási folyamat első lépésében, a tagadásban. Bernice kemény külseje alatt pedig egy jókora adag kétségbeesés rejtőzik, hiszen éppen csak elhagyta a férjét, akinek fontosabb volt a munka, mint a család, és most egyedül kell megbirkóznia a gyerekneveléssel, a háztartásvezetéssel és a munkával is. A kerttel egyikük sem akar foglalkozni...

 

Egy nap azonban Winston és Bernice is titokzatos borítékot talál a lábtörlőn. Bennük évtizedekkel korábban készült képek és újságcikkek várnak rájuk, melyekből kibontakozik a kert története. Akkoriban ugyanis egyáltalán nem volt elhanyagolt a telek: az akkori szomszédok, Alma és Maya időt és energiát nem sajnálva igazi oázissá varázsolták, ahol összejárt a szomszédság. Az újdonsült szomszédok végül meglehetősen eltérő indokkal, de belevágnak a kert rendbetételébe, és a hónapok során a közös munka megváltoztatja a kapcsolatukat is.

 

A könyv fejezetei négy évszakra oszlanak, és a 2010-es évek szálának felvezetése után bepillantást nyerhetünk a kert fentebb felvázolt aranykorába is, egy harmadik fontos szereplő szemszögéből. Adam stílusa olvasmányos, gördülékenyen viszi előre minden szereplő szemszögét, olvasóként kellőképpen izgulhatunk a értük - vajon rendeződik-e Winston és Bernice viszonya? Kilábal-e Winston párkapcsolata a mélyrepülésből? Sikerül-e végre Bernice-nek kiállnia magáért és a fiáért a férjével szemben? És a múltbéli szál sem unalmas, hiába vesznek a múlt ködébe az eseményei: a kert életútjának és a régi szomszédok történetének bemutatása szintén sok olyan témát boncolgat, ami ma is aktuális.

 

Nem mondom, hogy egy világmegváltó könyvről van szó, ugyanakkor Adams figyelemreméltóan jó arányban keveri a nehéz kérdéseket - a rasszizmust, a lakhatási válságot, a különböző szakaszban előforduló párkapcsolati problémákat - a súlytalanabb párbeszédekkel, visszaemlékezésekkel, boldog pillanatokkal. Nem tagadom, jól esett olyan írást olvasni, ami nem csak feldobja a problémákat, hanem lehetséges megoldásokat is kínál rájuk. Kellemes, belemerülős, igazi őszi olvasmány ez a könyv. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kerteket, a növényeket, vagy csak szeretne megpihenni egy kicsit két nehezebb olvasmány között!