Bagó Tünde: Ella háborúja

A Covid jó dolgokat is hozott az életünkbe, a pár hónapos bezártság sokakat rávett arra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból és valamibe belefogjanak, amire addig nem volt idejük, bátorságuk. Ilyen jó dolog Bagó Tünde első regénye, az Ella háborúja, mely néhol szörnyű, néhol könnyed, néhol komoly morális kérdéseket fejteget. Sokrétű, sokszínű, felejthetetlen.

A történet két síkon fut: nagyobb részt a második világháború utolsó hónapjaiban járunk, egy kis németországi városkában, Singenben, amely nagyon közel van a svájci határhoz. Kisebb részt pedig 1995-ben, két generációval az alaptörténet főszereplői után. Egyrészt testközelből érezhetjük a háború borzalmait, a kegyetlenséget, a reményvesztettséget, másrészt a több évtizeddel későbbi önmarcangolást, lelkiismeretfurdalást is megtapasztalhatjuk. Kifejezetten érdekes ez a kettősség, jó lett volna még picit többet kapni a hozzánk közelebbi korból, a reakciókból, de így is kerek, egész a történet. A középpontban egy értelmiségi házaspár áll, akik teljesen másként élik meg a világégést, és más-más kiutat keresnek belőle. Lukas, a kórházigazgató, hogy megvédje a feleségét, belép a pártba. Bár az orvosi esküjét sohasem szegi meg, mégis szép lassan megsemmisül lelkileg a rendszer által elvárt feladatok súlya alatt. A felesége, Ella, restaurátor, akinek a munkájára a háború alatt nincs szükség. Emiatt értéktelennek érzi az életét, fojtogatja a kultúra teljes hiánya. Dacosan, néha már-már gyerekesen reagál a külvilágra, passzivitásba, a saját világába menekül, abba a hitbe ringatva magát, hogy ezzel nem szolgálja ki a rendszert és távol tudja magától tartani a háborút.

Idilli házasságuknak az vet véget, amikor véletlenül kiderül, hogy Lukas már évek óta belépett a pártba, és erről nem szólt a feleségének. A lelki törés ábrázolása valósághű, Ella pedig sokáig nem tud túllépni az árnyékán, és hasonlóan reagál, mint a háborúra. Már önmagában a korabeli mindennapok leírása és a kettejük kapcsolatának dinamikája is érdekes lenne, de a szerző behoz még egy szereplőt: Felix Winklert, aki aztán felnyitja Ella szemét, és megváltoztatja a gondolkodásmódját. Felix a harmadik utat választja, bár elmenekülhetett volna, mégsem tette, nem is adta fel az elveit, hanem ellenállóként segít azoknak, akik Svájcba akarnak szökni. Nem hasonlik meg, és nem is dugja homokba a fejét, szöges ellentéte mind Lukasnak, mint Ellának. Ez az ellenpont pedig még izgalmasabbá teszi a történetet, miközben egy szerelmi szál is kibontakozik a két főszereplő, Ella és Felix között. Nehéz erkölcsi kérdéseket feszeget a regény, amelyeket nem lehet megválaszolni, de többféle megoldási lehetőséget kínál fel Bagó Tünde. Nincs egyértelműen jó, és rossz út sem, csak harc a túlélésért. A végkifejlet pedig meglepő, már csak emiatt is érdemes végigolvasni a regényt.

A tájleírás gyönyörű és érzékletes, a karakterek kidolgozottak, életszerűek. Nehéz elhinni, hogy elsőkönyves a szerző, mert minden a helyén van, nincsenek benne felesleges cselekményszálak. Letisztult, egységes, kellemes meglepetést okozott. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kedveli a második világháborús történelmi regényeket.