Herbert George Wells: A felszabadult világ

Herbert George Wellst nem kell bemutatni – korai remekműveit, mint például a Dr. Moreau szigete, Az időgép és A láthatatlan ember, szerintem sokan ismerik. Kevesebben tudják alighanem ma már, hogy esszéista is volt – nem-fiktív művekben írta le gondolatait az emberiség jövőjéről, a társadalom, a kultúra, a technológia fejlődéséről. Pályája utolsó harminc-negyven évében ezeket az elképzeléseket többször illesztette be „utópisztikus” regényeibe is – például a Mi lesz holnap? (eredeti címe: The Shape of Things to Come) című 1933-as írásába, de már némelyik az első világháború előtt írott művében, mint az Amikor az üstökös eljön (In the Days of the Comet) is gyakran eluralkodik egy-egy ponton az esszészerű stílus. Ilyenkor a cselekmény rendre megakad, és az olvasó több oldalas elméleti eszmefuttatásokon kénytelen átküzdeni magát. A felszabadult világ is ezek közé a művek közé tartozik. Az utópia műfajához sorolnám – hol fikció, hol esszé a bolygó jövőjéről – ahogyan azt Wells 1913-ban elképzelte, előre látta.

A felszabadult világ nem annyira olvasmányos, mint a korai, kiemelkedő és máig híres Wells-művek, sőt helyenként vontatott. Vannak benne izgalmas jelenetsorok, például az a rész, amely két európai nagyváros pusztulását írja le, az egyikét a támadás egyik elszenvedője, a másikét a légitámadást végrehajtó pilóták szemszögéből, de az esszéisztikus részek túlsúlyban vannak, ráadásul nincs olyan szereplő, aki egynél több fejezetben nagyobb szerepet kapna, senkivel nem volt könnyű azonosulnom – azt hiszem, részben ezért jutottam el nehezen a könyv végéig. Az utolsó fejezetben látszólag a karaktereken van a hangsúly, az egész jóformán egy hosszú beszélgetés, de valójában úgy érzem, az elhangzó gondolatok ezúttal is lényegesebbek a szerző számára a szereplőknél (akik között itt jelennek meg először névvel, jellemvonásokkal bíró nők).

A jövőről szóló SF-könyvek szerzői azt próbálják leírni, milyen lesz a világ a közeljövőben. A szememben a ma megjelenő futurista könyvek másképpen érdekesek, mint a retrofuturista művek – az utóbbi alkategória azt jelenti, hogy az akkori jövő, a naptári évek, amelyekben a cselekmény játszódik, már a múlthoz tartoznak. Ilyenkor visszatekintve láthatjuk, mi valósult meg a szerző jóslataiból és mi nem.

Wells ebben a könyvében több olyan eseményt leír, ami aztán tényleg megtörtént vagy hasonló módon történt. A cselekmény fontos elemeinél maradva bevált az a „jóslata”, hogy a tudósok az 1930-as években képesek lesznek az atomenergia felszabadításával korábban soha nem látott erejű tömegpusztító fegyvert létrehozni, ráadásul ezt a fegyvert a regényben atombombának nevezte. Előre látta továbbá az egész világra kiterjedő háborút – noha a regényben erre 1956 és 1959 között kerül sor. Ugyanakkor az egységes világállam, amelyet egy szellemi, gazdasági és politikai kiválóságokból álló elit irányít, nem jött létre, noha a nemzetek közötti együttműködés fontosságát a két világháború után a politikai vezetők ténylegesen felismerték.

Kedvelem Wells SF-tárgyú írásait, mert a megvalósítás mindegyikben egyedi, fantasztikus vagy jövőbeli világainak felépítése részletes, ezért szívesen olvasom őket, ráadásul még most is sok ilyen műve van, amelyet nem ismerek – A felszabadult világról sem tudtam eddig sokat, legfeljebb a címét olvastam egy SF-írókról szóló lexikonban. A könyvet számomra az tette elsősorban vonzóvá, nyilvánvaló hibái ellenére, hogy összevethettem a SF mint műfaj egyik klasszikusának a prognózisait a 20. századi történelem tényleges alakulásával. Wells elképzelései időnként tényleg közel jártak ahhoz, ami később történt, és amit 1913-ban szerintem kevesen sejtettek – például hogy a század közepén kitör egy világháború, amelyben nukleáris fegyverek kerülnek bevetésre. Nagyon tetszett az is, ahogyan Wells a regény középső harmadát kitevő fejezetekben bemutatta a háborús konfliktust: egy alacsonyabb rangú katona szemszögéből követtük végig az események menetét a háborúban, a hangsúly az átlagemberen volt, aki civilként kerül bele a világégésbe, amelynek okáról, kirobbanása körülményeiről nem sokat tud.

A Retrofuturista könyvek kiadói sorozat első kötete ez a regény – úgy gondolom, a sorozatot ígéretesen indítja a kiadó ezzel a mára jóformán elfeledett művel.