Főkép

Agatha Christie életművében volt már gyilkosság a golfpályán, a paplakban, Mezopotámiában, a csendes házban, a diákszállóban, de a híres Orient Expresszen még soha. Egészen mostanáig.
 
Miután a Közel-Keleten sikeresen megoldott egy katonai ügyet (Gyilkosság Mezopotámiában), Hercule Poirot hazaindul. Úgy tervezi, hogy Isztambulban pár napot pihenéssel tölt, aztán irány a jó öreg Anglia. Útjának első szakaszán csupán két fehér útitársa akad, akik szemlátomást elvannak magukban, titokzatos beszélgetésüket leszámítva semmi említésre méltó nem történik. Az oszmán fővárosba való megérkezésekor azonban kiderül, hogy sürgős ügyben azonnal Londonba kell utaznia. A szerencsének, és némi protekciónak köszönhetően sikerül helyet foglalnia az Orient expresszre, s kezdetét veszi a hangulatos téli vonatozás.
 
Bár odakint rendkívüli hideg tombol, aggodalomra semmi ok, hiszen a vonat fűtése tökéletesen működik, így a megfázás veszélye nem fenyegeti az utasokat, a havazás azonban később, a Balkán hegyei között még okozhat kellemetlen meglepetéseket. Egyelőre azonban Poirot a vacsoráját, no meg a többi utast figyeli, akik között számos náció képviselői megtalálhatók. Nem maradhat azonban sokáig a háttérben, mert egy ellenszenves amerikai megpróbálja testőrnek felbérelni. Aztán leszáll az éj, s miközben a szerelvény havas hegyek között zakatol, lassan elcsendesednek az utasok is. Sőt, miután néhány termetes hótorlasz megakasztja a vonat továbbhaladását, már a kerekek ritmikus kattogása sem zavarja az alvókat, bár Poirot két ízben is szokatlan neszekre ébred, s minden alkalommal mozgást lát a folyosón.
 
Másnap reggel aztán részben fény derül az éjszakai neszek okára: az ellenszenves amerikait holtan találják a fülkéjében, testén tucatnyi szúrással, ráadásul a fülke ajtaja belülről van bezárva. Miután nyilvánvalóvá válik, hogy a gyilkos még a vonaton lehet, az utasokon úrrá lesz a pánik. Csakhogy Poirot tudja, mit kell tennie, így munkára fogja kis szürke sejtecskéit, és a szokatlan ügyre való tekintettel két megoldással is előáll.
 
A történet ismeretében nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a Gyilkosság az Orient Expresszen nem véletlenül lett a szerző egyik legnépszerűbb regénye, hiszen minden megvan benne, ami megragadja az olvasók képzeletét: titokzatos és véres gyilkosság, ismeretlen indíték, látszólag megdönthetetlen alibik – no meg a kis belga detektív „bűbájos” személye. Ráadásul jellegzetes alaphelyzetre épül, mégpedig arra, amikor különböző egyéniségek külvilágtól valamilyen módon elzárt csoportján belül történik gyilkosság, ami tulajdonképpen a „bezárt szoba rejtélyének” egy továbbfejlesztett, Christie által megteremtett változata. Sőt, a Gyilkosság az Orient Expresszen azért is különleges, mert egyike azon ritka krimiknek, melyeknek keletkezésére valós események voltak hatással (részben Christie kalandos utazása az Orient Expresszen, valamint egy amerikai bűneset).
 
Mindent figyelembe véve nem véletlen hát, hogy a filmkészítőket is megihlette a regény, így készülhetett el 1974-ben Sidney Lumet rendező 128 perces, parádés szereposztású filmje, melyet 1975-ben két BAFTA-díjjal és egy Oscar-díjjal jutalmaztak, emellett számos jelölést is kapott. Bár nekem személy szerint a Philip Martin rendezésében, David Suchet főszereplésével készült 2011-es film sokkal jobban tetszett. Ezzel még nincs vége a felsorolásnak, hiszen 2017-ben újabb mozifilm készült, újfent parádés szereposztással.

 

Ja, és ha már a feldolgozásoknál tartunk: 2007-ben Lee Sheldon számítógépes játékadaptációt is készített a történet alapján, ami állítólag még azoknak is tartogat meglepetést, akik kívülről fújják a cselekményt.

 

 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november