J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

Be kell vallanom, bár az elején több okból kifolyólag is egy kicsit szkeptikus voltam, de aki kézbe veszi J. J. Abrams (ötlet) és Doug Dorst (kivitelezés) közös munkáját, az S.-t (mely évek óta beszerezhetetlen volt idehaza), nincs mit szépíteni, egy olyan élménnyel gazdagodik, melyet más kötettől nemigen kaphat meg. Hiszen az S. kivitelezéséből és felépítéséből eredően az egyik legkülönlegesebb könyv, amihez csak szerencsénk lehet. 

 

Ez persze nem is annyira meglepő, ha arra gondolunk, hogy Abrams annak idején már a kultikus Lost című sorozatával is bebizonyította, hogy talányos rejtélyeivel és elsőre nem mindig érthető utalásaival milyen ügyesen tudja bevonni nézőit a cselekménybe, de talán az S. még ennél is komolyabb és átgondoltabb alkotás.

 

Előzetes szkepticizmusom ide vagy oda, de már abban a pillanatban, amikor felvágtam magát a művet rejtő fekete dobozt (egyedül ezen szerepel Abrams és Dorst neve), és kezembe került ez a régies küllemű és régikönyv illatú kötet, melyet kinyitva és átlapozva, kézzel a margóra írt feljegyzések százaival, valamint többtucatnyi betoldott képeslappal, levéllel, fényképpel találkozhatunk, eldőlt, hogy ez egy olyan alkotás lesz, amely magával fog ragadni.

 

 

De hogy miről is van szó tulajdonképpen? Maga a dobozban szereplő kötet egy rejtélyes hátterű és a 20. század első felét meghatározó szerző, V. M. Straka utolsó alkotása, a Thészeusz hajója, melynek lapjain tollal írt széljegyzetek formájában üzenget egymásnak a könyvbe (és lassan egymásba is) beleszerető két fiatal, Eric és Jen, akik különböző okokból kifolyólag sokáig csak ezen a furcsa módon tudnak egymással kommunikálni. Az ő egymással váltott üzeneteik - melyek kommentálják saját életüket, egymással való kapcsolatukat, és magát a művet is -, ügyesen egészítik ki Straka könyvének cselekményét, valamint az ezt lábjegyzetelő és a szöveget fordító F. X. Caldeira megjegyzéseit. Bonyolultnak hangzik? Az is. 

 

Az olvasó ugyanis nem igazán tudja hová tenni a könyv cselekményét (a címbéli, amnéziával küzdő S. kalandjait követhetjük nyomon, és többek között belefuthatunk rejtélyes szellemhajókba, bevarrt szájú tengerészekbe, a világot uraló szindikátusokba, számtalan gyilkosságba és sok más egyébbe is), a túlontúl aktív lábjegyzetelőt, de a fiatalok megjegyzései sem mindig érthetőek, hiszen azok más és más időben kerültek bejegyzésre (ezt szerencsére mutatja az általuk használt tinta színe is). És akkor még különböző mellékletekről nem is beszéltem...

 

 

Viszont az, ahogy és főleg amilyen (!) formában jönnek az újabb és újabb, sokszor egymást is cáfoló bizonyítékok az ismeretlen hátterű és sorsú Strakával kapcsolatban, és az, hogy ezeket melléklet formában az olvasó ki tudja venni és kézbe tudja fogni, olyan élmény, melyet nem igazán lehetett volna más formában elérni. Így mi magunk is Erichez és Jenhez hasonlóan módon nyomozni kezdünk, és megpróbáljuk kibogozni ezt a korántsem egyszerű rejtvényt. Pontosan azt látjuk, amit ők. Így azt is hajlamosak lehetünk elfelejteni, hogy maga a mű bizony korántsem hibátlan (Straka kissé avíttnak ható, szimbólumokkal és áthallásokkal alaposan terhelt szövege talán önállóan is megállná a helyét, de a fiatalok üzenetei sokszor feleslegesnek hatnak), mert nem ez lesz a lényeg, hanem a nyomozás maga.

 

Ha már az egyik szerző neves filmes, végezetül hadd éljek én is egy filmes hasonlattal, az S. pontosan olyan mint az Avatar, tudjuk, hogy bőven vannak nála jobbak, de mégis olyan egyszeri és megismételhetetlen élményt nyújt, amelyet egész egyszerűen vétek lenne kihagyni. Külön köszönet érte a Geopen kiadónak, mely újra megjelentette ezt a különleges kötetet.