Samantha M. Bailey: Nyitott szemmel

Mondanám, hogy már a borító is olyan bizalomgerjesztő, gondoltam, biztosan nem lesz semmi extra para a kötetben, de hazudnék. Pont ezt vártam, erre számítottam a Nyitott szemmel fülszövege alapján: egy igazi borzongatós krimire.

Egy kicsit már az alapsztori is hard core, Goldmannékhez bébiszitter érkezik, aki aztán egy idő után beköltözik végleg és átveszi az irányítást a háttérből. Látszólag, kívülről nézve minden normális: jómódú család, dolgos apuka, boldog anyuka, cuki gyermek. Ám ahogy egyre közelebb enged minket a szerző, Samantha M. Bailey az ablakhoz, és beleshetünk a szürke hétköznapokba, úgy derülnek ki sorban a titkon. Van, ami furcsa, de akad kifejezetten ijesztő is. És a legrémisztőbb az egészben az a családon belüli kommunikáció teljes hiánya. Mindenki szenved, görnyed a saját problémái súlya alatt, amelyeket együtt megoldhatnának, de külön-külön esélytelenek. Mégis inkább ezt az utat, a hallgatást választják. Ebbe a miliőbe érkezik Holly, a 22 éves egyetemista, hogy a 6 éves Jacobra vigyázzon. A fiatal nő egy igazi manipulátor, akinek szintén elég komoly mentális betegségei vannak. Az őrületek hatványozódnak, és így sikerül még jobban összegubancolni az amúgy sem egyenes és feszes szálakat. Egy ponton elkerülhetetlen lesz a menekülés, de az új házzal valahogy semmi sincs rendben: valaki figyeli kívülről, ráadásul kamerákat is szereltek be a belső terekbe. A regény erőssége, hogy ebben a nyugtalanító légkörben tényleg mindenki gyanús, és nem tudod, honnan várd a pofont. Azt a pofont, ami aztán az utolsó oldalakon megérkezik, és nagyot szól. Talán egy karakter volt, akire nem gyanakodtam, és nyilván ő lett a befutó. Szeretem, amikor ennyire sikerül bevinni az erdőbe, és még csak véletlenül sem találok ki.

A kötetet a szerző a pandémia alatt, bezárva írta. Talán épp ezért ennyire hangsúlyos benne a kommunikáció hiánya, az elszigetelődés, ezek után az évek után mindenki érzékenyebben reagál erre a témára. Görbe tükröt tart, megmutatva a legrosszabb forgatókönyvet, ami egy ilyen helyzetben előfordulhat. Amennyire beteg Holly, legalább annyira sajnálatra méltó is, az út- és szeretetkeresése határozza meg a személyiségét, épp ezért nehéz haragudni rá. Kettős karakter, mert egyrészt ijesztőek a megnyilvánulásai, a család kisajátítási módszere, másrészt viszont kétségbeesetten próbál kapcsolódni valakihez, aki elfogadja olyannak, amilyen. Összességében minden szereplőnek receptre kellene felírni heti öt pszichológiai kezelést, de mégis ez a sok őrület a végén összeáll egy egésszé, és kerek lesz a történet. Szívből ajánlom a gondolkodtatós krimi kedvelőknek, ahol nem a vérmennyiségen, inkább a lelki terroron van a hangsúly.