Főkép

Szerencsére az idei Könyvhéten is számos remek kötet jelent meg, és bár természetesen nem olvastam, nem olvashattam mindegyiket, de azt hiszem, Vida Gábor Senkiháza című regénye az egyik legfontosabb közülük. Az erdélyi szerző már az Egy dadogás története című művével is beírta a nevét a kortárs magyar irodalom legfényesebb lapjaira (nem hiába választotta a Merítés-díj zsűrije is az Évtized könyvének, valamint az általam megkérdezett írók is a legfontosabb 2010 és 2019 között megjelent kötetek egyikének tartották), és ebből a magas színvonalból - még ha most egy gyökeresen más stílusú könyvről is beszélünk - ezúttal sem engedett.

 

Az új regény alcíme ironikus módon erdélyi lektűr (gondoljunk csak Lengyel Péter Macskakő című "detektívregényére"), hiszen adva van egy már-már lektűrszerű, fordulatos, olvasmányos, az olvasót mindvégig lekötő cselekmény, a könyv maga mégis rendkívül mély, és képes számtalan az elmúlt száz évben rendkívül fontossá vált problémát tárgyalni, legyen az a Trianon utáni élet az elcsatolt országrészekben, a nemzeti identitás fontossága és a túlzott nemzeti identitásból eredő problémák, valamint bemutatni az embereken átgázoló történelemet alulnézetből.

 

Az új mű pontosan egy évtized krónikája (1936 és 1946 között játszódik), egy olyan időszaké, amikor – ahogy az egyre inkább elcsépelt szólás tartja – minden is megtörténhetett és meg is történt az emberekkel. A címbéli "Senkiháza" egy fiktív, ám nagyon is valószerűnek ható kis erdélyi település, a beszélő nevű Namajd, ahová a történet elején megérkezik a rejtélyes hátterű Kalagor Máté, aki a helyi vízmű felvirágoztatásával kívánja elterelni figyelmét szerelmi csalódásáról. Kalagorról jellemző módon nem tudjuk meg, hogy magyar-e, román-e vagy esetleg más nemzetiségű (mindenki annak  gondolja, aminek neki tetszik), ahogy ezen a településen szinte minden és mindenki identitása képlékeny. Hiszen bár Namajd városnak nevezi magát, de leginkább falunak néz ki, az első „román” polgármester valójában magyar nemzetiségű és alig beszél románul, vagy a tulajdonosa után Fischer néven futó étterem előbb a román nacionalizmus szellemében Fischer-Pescarul, majd a világháború bukása után a németellenesség jegyében immár Halász-Pescarul néven működjön tovább, de az is megtörténhet, hogy egy mindenki által zsidónak tartott férfi németként fusson be karriert az SS-ben.

 

A Senkiháza nagy erénye, hogy a szerző hihetetlen plasztikussággal tudja megjeleníteni ennek a soknemzetiségű és sokféle identitású területnek a történetét, és közben elképesztően emlékezetes alakokat és szinte letehetetlen történeteket teremt. Van itt a végig megfoghatatlan Máté mellett zsidó származású "téglabáró", különc örmény milliárdos és az ő femme fatal lánya, a magyaroknak látszólag kedvező történelmi események után a Városháza előtt heilhitlerező I. világháborús veterán, vagy a román állam érdekében a magyarok ellen folyamatosan áskálódó, ám mindig lebukó fiatal nő is. Vidánál nem lényeges, hogy valaki magyar, román, zsidó, vagy szász, hiszen ettől még lehet rendes ember, de komplett idióta is.

 

Igazán ritka az olyan mű, amely egyszerre lektűrszerűen olvasmányos, ám érdemben beszélni képes a közvetlen múltunkat, illetve részben a jelenünket is érintő történelmi kérdésekről is. Vida Gábor új regénye, a Senkiháza ilyen, így minden bizonnyal a 2023-as év egyik nagy dobása lesz, ennek tükrében pedig nem hagyhatja ki senki, aki érdeklődik a kortárs magyar irodalom iránt.