Főkép

Bár a szerzőről idehaza nem igazán hallhattunk, az utóbbi idők egyik legígéretesebb francia nyelvű irodalmi debütálásához lehet szerencséje annak az olvasónak, aki kézbe veszi a Svájcban élő francia-koreai Elisa Shua Dusapin Magvetőnél megjelent vékonyka kötetét, mely a Tél Szokcsóban címet viseli.

 

Az alig százoldalas, életrajzi elemeket is bőségesen tartalmazó kisregény az egyik leglégiesebb és legnehezebben megfogható alkotás, mellyel találkozhattunk az utóbbi időkben. A fiatal, mindvégig névtelenül maradó francia-koreai narrátorunk a lelke mélyén érezhetően mély sebeket hordoz (francia származású édesapjával sohasem találkozhatott, modellnek készülő szépfiú barátjával meglehetősen felszínes a kapcsolata, és a rajta talán túlságosan is uralkodni vágyó édesanyjával sem tud mit kezdeni), így nem csoda, hogy már az első pillanattól kezdve fontossá válik számára az a rejtélyes, talán éppen az édesapjával egyidős francia férfi, aki éppen abban a kis hotelben száll meg, ahol a lány mindenesként dolgozik.

 

Mivel az észak-koreai határhoz közel eső, tengerparti Szokcsóban télen alig akad vendég, a lánynak bőségesen van ideje arra, hogy megfigyelje a számára sokszor értelmezhetetlenül viselkedő, idegen kultúrából érkező férfit, aki az itt töltött hetek során szintén egyre inkább felfigyel a lányra. A kettejük, lány által elmesélt kapcsolata adja a regény szövetét. 

 

„Az ágyon ült összegörnyedve, az ellenfényben úszó papírfalon kirajzolódott az alakja. Az ajtó nem volt teljesen becsukva. Arcomat az ajtókerethez tapasztva figyeltem, hogyan rajzol. Térdén papírlap, rajta a keze. Az ujjai között lévő ceruza saját útját kereste, megindult, visszahőkölt, hezitált, majd új felfedezőútra indult. De a hegye még mindig nem ért hozzá a papírhoz.”

 

Bár alig száz oldal, és első ránézésre szinte semmi sem történik (némi csendes szemlélődés, és néhány szűkszavú beszélgetés adja a keretet), a Tél Szokcsóban mégis egy kimondottan mély és tartalmas alkotás. A fiatal, társadalmi hagyományokkal és a saját jövőjével kezdeni mit sem tudó lány, valamint mindvégig kiismerhetetlenül maradó, képregényrajzoló férfi kapcsolata mögött megjelennek olyan fontos témák, mint az önidentitás megtalálásának fontossága, a társadalmi elvárások súlya, a kultúrák közti szakadékok áthidalhatatlansága, és a művészeti alkotások megszületésének nehézsége.

 

Azt hiszem, már ennyiből is látszik, hogy az elsőkönyves Elisa Shua Dusapin kimondottan nagy tehetség (nem véletlenül nyerte el a svájci Robert Walser és az amerikai Nemzeti Könyvdíjat is), így arra biztatok mindenkit, hogy adjon esélyt ennek a könnyed, lebegő hangulatú, és csak nehezen megfejthető, lírai kötetnek.