Főkép

Az idei év elején egy új és talán még a korábbiakhoz képest is különleges kötettel folytatódott a Sonora kiadó kortárs latin-amerikai szerzőket népszerűsítő vállalkozása, amikor megjelent annak a chilei Lina Meruanénak az esszékötete, akiről minden bizonnyal a legtöbb hazai olvasó még csak nem is halhatott.

 

Az ideje java részét New Yorkban töltő írónő a 2012-es Vér a szemben című önéletrajzi regényével futott be igazán, így a nálunk most kiadott (eredetileg 2021-ben megjelent) új esszékötetét, a Vakfoltot már komoly várakozás előzte meg. Meruane ebben a rendhagyó felépítésű kötetében három, a látással, illetve annak hiányával összefüggő esszét szerkesztett össze - a témából adódóan - egyetlen összefüggő egésszé. 

 

Az első szövegben, a "Szem meggyilkolásában" a vakság társadalmi értelemben értelmezhető, hiszen ez a rész főként arról szól, ahogy a 20. századi, illetve a kortárs diktatúrák vagy ügyes machinációkkal vakká teszik, vagy erőszakkal (sokszor szó szerint) megvakítják a népet, amelyet elvileg hivatottak lennének szolgálni. A szerző ebben a részben hosszasan sorolja azokat a chilei, hongkongi vagy éppen indiai történéseket, melyek gyakran elkerülik legtöbbünk figyelmét.

 

A "Kölcsönvett szemekben" a vakság már többnyire nem szimbolikus, hanem nagyon is konkrét dolog, hiszen a szerző saját látásproblémáit alapul véve áttekinti a világirodalom meglepően nagyszámú gyengén látó vagy egyenesen vak szerzőjének életútját és életművét. Így itt olvashatunk arról, hogy hogyan birkózott meg többek között Jorge Luis Borges, Ernesto Sábato, James Joyce, John Milton vagy éppen Jean-Paul Sartre a vakságával. Ez a rész hemzseg a vendégszövegektől, más művekre tett utalásoktól, melyek mind így vagy úgy, de összefüggenek a látás elvesztésével.

 

A záró egység, mely a "Közel a vaksághoz" címet viseli, már az előző részben is megemlített három dél-amerikai írónőt, a Nobel-díjas Gabriela Mistralt, Marta Brunetet és Josefina Vicenset, illetve az ő ambivalens kapcsolatukat állítja középpontba. Meruane itt napló- és levél részleteket felhasználva főleg a feminizmus múlt századi irodalomra gyakorolt hatását vizsgálja.

 

De nemcsak a vakság témája által összekapcsolt három esszé különbözősége teszi különlegessé ezt a kötetet, de az is, ahogy a szerző kimondottan apró egységéből felépíti azokat. Az egyes bekezdések néhány sortól egy-két oldalig terjednek, és gyakran önmagukban is olyan elgondolkodtatók, hogy megállásra készítik az olvasót.

 

Azt hiszem, már ebből is látható, hogy egy nem mindennapi kötettel van dolgunk a Vakfoltot olvasva, így bízom benne, hogy a Sonora kiadó harmadik kötete ezúttal is eljut a megfelelő olvasókhoz, és ezáltal folytatódhat nem mindennapi vállalkozásuk.