Főkép

Minden a hatvanas évek közepe táján kezdődött, amikor egy amerikai főiskolás fiú anyagi nehézségei leküzdése érdekében részvételt vállalt egy kísérletben. Ugyanerre a kísérletre jelentkezett egy félénk lány is. Ha tudták volna, milyen hosszú távú következményekkel jár ez az egész, biztosan sírva rohantak volna el.

Itt jön egy kis hollywoodi kommersz: a fiatalok találkoznak–beszélgetni kezdenek–egymásba szeretnek–összeházasodnak–gyerekük születik. Csakhogy a kísérlet megváltoztatott bennük valamit, és ezt a változást tovább is örökítették gyermekükbe, aki innentől kezdve a félhivatalos szervezetnek számító Műhely számára potenciális ellenség. Vagy minek lehetne nevezni valakit, aki pusztán akaratával képes tüzet gyújtani?

Charlie apja aránylag gyorsan rájön a valós veszélyre, ezért amikor megkínozzák és megölik a feleségét, fogja a gyereket, és világgá megy vele. Bár nem juthatnak túl messzire, hiszen se cuccuk, se pénzük, ráadásul elég feltűnőek is. Egyetlen lehetőségük, hogy időnként mindketten használják különleges képességeiket.

Persze a Műhely emberei minden elképzelhető módszert bevetnek annak érdekében, hogy élve fogják el őket, hiszen számtalan kísérletet kell még elvégezni rajtuk. De főleg a kislányon. És innen már csak egy lépés a fegyverkezés új állomása: a genetikailag kitenyésztett, tökéletes biológiai „fegyver” – vagyis a mutáns ember.

Ha nem jönne be a képbe a kissé elborult agyú Rainbird, már-már szokványos történet lenne. Csakhogy ez a fickó színt visz az egészbe azzal, hogy rákattan a kislányra.

Stephen King könyve rengeteg elgondolkodtató témát vet fel. A legerősebben talán azt, hogy jó lenne, ha a tudósok nem képzelnék magukat istennek, vagy ha már annak képzelik magukat, legyen valaki, aki kiutalja nekik a gumiszobai belépőjegyet.

Kapcsolódó írásaink:
Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
Halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete

A szerző életrajza