J. S. Bach - András Schiff: Clavichord

Schiff András legújabb historikus kalandja egy rendkívül izgalmas időutazás Bach és valójában egy még nála is korábbi hangzásvilágba. A választott hangszer, a klavikord ugyanis már a 15. századtól kedvelt az európai házi muzsikálásban és zeneoktatásban, de a hallott zene természetesen mind J. S. Baché.

 

A klavikord a zongora egyik elődje, de a csembalótól eltérően nem pengetéssel, hanem a zongorához hasonlóan, kalapácsszerű leütéssel működő hangszer. A klavikord-játék egyik különleges tulajdonsága ami a korábbi előadók számára különösen kedveltté tette a remegtetés (bebung): ha ugyanis a billentyű lenyomása után az ujjat mozgatják rajta, az a billentyű túlsó végén lévő ütőket a húron oldal irányban kissé oda-vissza mozgatja, ezáltal a hang rezeg és úgy szól, mint például a hegedűn a vibrato vagy időnként mint a szitár húrjai. A hangszer finom és lágy hangja így színesebb előadást tesz lehetővé, mint a csembaló, mindazonáltal a mai, kortárs hallgatónak elsőre rendkívül szokatlan lehet. Ahogyan Schiff András fogalmaz: „apránként hozzászokunk. Azt követően pedig egy új világ fog megnyílni, mint egy csendes oázis a zajos, gondokkal terhelt világunkban.”

 

Ahhoz persze, hogy ebbe az oázisba sikerüljön eljutnunk egyszerre több feltételnek kell teljesülnie: egyrészt a gyors és kommercializálódott világunkban hajlamosak vagyunk online streaming platformokon keresztül, számítógépen vagy telefonon fogyasztani a muzsikát és ilyenkor azt hinni, hogy zenét hallgatunk. Pedig valójában a zenehallgatás és a műélvezet ha nem valós időben, közvetlenül az élő előadás terében történik, már csak egy lenyomata, távoli képe a partitúra és a muzsikus között létrejövő interakciónak. Mint ahogyan Platón íráskritikája szerint a Phaidroszban, az írás csak a feledést kelti a tanulók fejében, azáltal, hogy elhanyagolja az emlékezetet és ezért nem az emlékezés, hanem az egyszerű visszaemlékezés eszköze, úgy egy felvétel legjobb esetben is csak felidézni tudja az előadást, de az már sosem válhat valós idejűvé. Éppen ezért minél gyatrább minőségben és kevésbé koncentráltan „hallgatjuk” a felvételt, annál távolabb kerülünk annak valódi harmóniájától és annál kevésbé képes a hangzás megteremteni a Schiff által elképzelt nyugalmat. Másrészt a műélvezet egyik kritériuma az esztétikai diverzitás: egy online platformon keresztül homogén és tagolatlan halmazt kapunk, sem tapintása nincsen egy kiadványnak, sem pedig a vizuális és intellektuális élményt nyújtó képek, valamint az angolul és németül olvasható esszék, Schiff András és Joris Portvlieghe írásai nem elérhetők. Ezért feltétlen érdemes CD-n vagy bakeliten beszerezni ezt a gyönyörű kiadványt.

 

De legfőképpen természetesen a hangminőségéért és Sir Schiff András csodálatos játékáért, amelynek felvételére 2018 nyarán, a Bonn-i Beethoven Házban került sor. És hogy egy sor historikus zongora után most miért éppen a klavikordot választotta a művész? Erről Schiff a következőképpen ír: „Az első találkozásom a klavikorddal 1965-re megy vissza. Mint egy prominens fiatal zeneakadémistát meghívtak a Magyar Televízióba előadni egy négykezes kompozíciót Daniel Gottlob Türktől. A partnerem a klaviatúra mélyebb regiszterein Gát József volt, Bartók egykori tanítványa és az egyik legkiválóbb zongoratanár a budapesti Zeneakadémián. Ő volt az első az országban aki felfedezte és gyakorolta a historikus billentyűs hangszerek művészetét. ... George Malcolm [mentor, később barát] mutatta meg nekem hogyan lehet létrehozni Bach polifóniáját kizárólag ujjakkal, a pedál használata nélkül. Ő vezetett be a díszítések csodálatos világába és a generálbasszus játékának művészetébe. ... Az „Invenciók” előszavában J. S. Bach a billentyűs hangszerek 'énekelhető Művészetének' szükségszerűségéről ír. Szükségtelen megemlíteni, hogy a klavikordot érti rajta, amit egy éneklő, nem-perkusszív hangszernek tartott. ... A klavikordnak köszönhetően most már másként játszom és hallom Bachot – még a modern zongorán is: részletgazdagabb és remélhetőleg koherensebb.”

 

Ahogyan Schiff András írja, negyven év telt el az első találkozástól az első saját klavikord beszerzéséig, amelyet követően még több mint egy évtized után készítette el első J. S. Bach klavikord felvételeit. De kétségtelenül megérte ez a hosszú érési idő, amit minden bizonnyal azok a reggeli Bach játékok is finomabbra csiszoltak, amelyeket mintegy meditatív lelki tisztulásra használ a nap indításaként a művész. Ha csak közvetve és távolról, de nem csupán élmény bepillantani ebbe a folyamatba, hanem minket is segít szellemileg és lelkileg felüdülni és picit másként hallani Bachot a versenyzongorán is. 

 

Előadó:

Schiff András – klavikord

 

Elhangzó szerzemények:

 

CD 1

JOHANN SEBASTIAN BACH - CAPRICCIO SOPRA LA LONTANANZA DE IL FRATRO DILETTISSIMO BWV 992

• Ist eine Schmeichelung der Freunde, um denselben von der Reise abzuhalten. Arioso. Adagio
• Ist eine Vorstellung unterschiedlicher Casuum, die ihm der Fremde könnten vorfallen
• Ist ein allgemeines Lamento der Freunde. Adagissimo
• Allhier kommen die Freunde, weil sie doch sehen, dass es anders nicht kann sein, und nehmen Abschied
• Aria di Postiglione. Adagio poco
• Fugue all’imitatione della cornetta di postiglione

 

JOHANN SEBASTIAN BACH - INVENTIONS BWV 772-786

• 1 in C major
• 2 in c minor
• 3 in D major
• 4 in d minor
• 5 in E-flat major
• 6 in E major
• 7 in e minor
• 8 in F major
• 9 in f minor
• 10 in G major
• 11 in g minor
• 12 in A-flat major
• 13 in a minor
• 14 in B-flat major
• 15 in b minor22

 

JOHANN SEBASTIAN BACH - FOUR DUETS BWV 802-805

• 1 in e minor
• 2 in F major
• 3 in G major
• 4 in a minor

 

JOHANN SEBASTIAN BACH - RICERCAR À 3 

• from „Das Musikalische Opfer“ BWV 1079

 

CD 2

JOHANN SEBASTIAN BACH - SINFONIAS BWV 787-801

• 1 in C major
• 2 in c minor
• 3 in D major
• 4 in d minor
• 5 in E-flat major
• 6 in E major
• 7 in e minor
• 8 in F major
• 9 in f minor
• 10 in G major
• 11 in g minor
• 12 in A major
• 13 in a minor
• 14 in B-flat major
• 15 in b minor

 

JOHANN SEBASTIAN BACH - CHROMATIC FANTASIA AND FUGUE BWV 903

• Fantasia
• Fugue