Főkép

Schiff András idén tavasszal ismét egy gyönyörű Schubert-albummal ajándékozta meg hallgatóit, amely az ECM katalógusában rögzített számos nagyszerű felvétele között immár sorban a harmadik, ami Franz Brodmann 1820 körüli fortepianoján került felvételre. Egy olyan hangszerről van szó, amelynek már a története is egészen különleges: az Osztrák Császárság utolsó uralkodója, IV. Károly, amikor száműzetésbe kényszerült, 1919-ben Svájcba vitette a hangszert. 1965-ben Martin Scholz újíttatta fel Baselben és hosszú ideig Jörg Ewald Dahler birtokában volt. Majd 2010-ben Schiff András vásárolta meg és a bonni Beethoven-Háznak kölcsönözte, amelynek tiszteletbeli tagja.

 

A hangszer karaktere egyedülálló, a dió borítás alatti mechanika jelentősen eltér a modern zongoráétól. A hat oktávnyi billentyűzet (kontra-F – f4) hanghatását négy pedál modifikálhatja (balról jobbra: tompító, bassoon [fagott], moderátor és zengető), míg a modern zongorán csak a tompító és a zengető pedál található, és a tompítás jóval kevesebb különbséget produkál, mint a fortepianon. Utóbbi tompítója nemcsak halk, de vékonyabb hangot eredményez, ami a hárfa hangjára emlékeztet. A basson-stop a basszus regiszter húrjaira egy pergamennel és selyemmel bevont, félkörben kivágott fatompítót ereszt, amely a fagotthoz hasonló hangot produkál. A moderátor a kalapácsok és a húrok közé vezérelt szövettel halkítja el a hangzást, amely nélkül Schubert muzsikája eredeti hangzásában reprodukálhatatlan. A zengető pedig inkább a hangszer felső regisztereihez szükséges, amelynek húrjai a modern zongoráknál jóval vékonyabbak és ezért rövidebb idő alatt csengenek le.

 

Ennek a fortepianonak a hangzása nem egységes, a basszus, a közép és a magas regiszterek eltérő korú faanyagból épültek, ezért a hangszer összhatása is jelentősen különbözik egy modern zongoráétól. Schiff András pedig mesterien kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket, és egy olyan hangzásvilágban teremti újra Schubert szonátáit és egyéb kompozícióit, amely egyedülálló a zeneszerző modern értelmezéseinek sorában.

 

Ez a sorban harmadik vállalkozás pedig attól válik igazán izgalmassá, mert egy olyan ív részévé válik, ami mintegy megrajzolja Schubert rajongását Beethovenért. Az elmúlt évek során a Brodmann fortepianon rögzített Beethoven és Schubert darabok szinte egymást kontextualizálják Schiff előadásaiban, a kettőjük közötti zenei kapcsolat, a nagy előd hatása Schubertre pedig így teljesen nyilvánvalóvá válik, ami természetesen zenei értelmezés kérdése is, mindazonáltal egy teljesen hitelesé.

 

Bár a Beethovennek dedikált Variációk egy francia dalra D 624 még nem kerültek rögzítésre – vagy legalábbis kiadásra – a négy Impromptus vagy a szonáták dramatikus hangvételű allegro-i nem hagynak kétséget Schubert ízléséről. Mégsem egyszerűen egy imitátor muzsikáját halljuk, hanem inkább egy olyan zeneszerzőét, aki inspirációt nyert kortársától, akinek halála után egy évvel, 1828-ban – saját korai halála előtt ugyanabban az évben – három nagylélegzetű szonátát is komponált, immáron a tisztelgés jegyében, mégis a saját, egyedi kreativitásától áthatottan. A most megjelent dupla albumon ebből kettő, a c-mollban és A-dúrban írtak hallhatók.

 

Misha Donat írása a CD füzetben kiváló betekintést nyújt az elhangzó szerzemények történeti és strukturális összefüggéseibe, az ismét egy nagyszerű Nádas Péter fotográfiával illusztrált kiadványban. A felvételek három évvel ezelőtt, 2016-ban készültek, ami nagy reménnyel tölt el minket a tekintetben, hogy Schiff András még több hasonló remekművel fog minket hamarosan meglepni.

 

Előadó:

 

Schiff András – Franz Brodmann fortepiano (Bécs, c. 1820)

 

Elhangzó szerzemények:

Franz Schubert (1797 – 1828)

I

1 – 4 Vier Improptus D 899

5 – 8 Sonate in c-Moll D 958

 

II

1 – 3 Drei Klavierstücke D 946

4 – 7 Sonate in A-Dur D 959