Főkép

Valami kis könnyűre, elringatósra vágytam az év végi krimiáradat után. Valamire, ami csak úgy sodor, de nem kell rajta nagyon gondolkodni, gyanús jeleket figyelni. Ennél nagyobbat azt hiszem, régen tévedtem a választást illetően. A borító alapján A rózsakert egy limonádénak tűnt, de ennél jóval több. 1895-öt írunk, London nyüzsgő életében három nő útja keresztezi egymást. Egy lassan vénlánynak minősülő gazdag arisztokrata hölgy, egy tizenéves iskolás lány és egy szolgáló a véletlennek köszönhetően barátságot köt, amely gyökeresen megváltoztatja az életüket. A korabeli társadalmi elvárásokat külön-külön is felrúgják, együtt viszont hatalmas dolgokra képesek, néha még csodákra is.

 

Olive Westallen gazdag, de magányos. Különc személyisége miatt egyre kevesebb esélye van a házasságra, ám ez őt nem zavarja igazán, élvezi az önállóságot. Szeretne jót tenni, a társadalomért, a nőkért, a gyerekekért, a perifériára szorult ismerőseiért. Erre teszi fel az életét, megoldásokat keres a társadalmi egyenlőtlenségekre. Ottilie Finch nemrég költözött a szomszédságukba, jó eszű, lelkes, szeretne egyetemre menni, ami ebben a korban nem volt épp megszokott. Nyitott a világra, a másságra, elszomorítja a kirekesztés, érzékeny lélek. Az édesanyja szolgálólánya Mabs, aki korábban fiúnak kiadva magát a csatornák veszélyes világában dolgozott. Írni, olvasni sem tud, nincs releváns munkatapasztalata, mégis őt választja a ház ura, hogy a beteg felesége mellett legyen szobalány. Az idill nem tart sokáig: a hihetetlen szerencse csak ábránd, a házban történt furcsa dolgok nyugtalanító hétköznapokká növik ki magukat. Mr. Finch tűnik az egyetlen biztos pontnak, nyugodt, magabiztos, a végletekig kedves és megértő a feleségével, aki egy igazi házisárkány. A légkör a Finch házban végig nyomasztó, tapintani lehet a feszültséget. De igazán nem lehet megmondani, mi a baj vagy ki a felelős ezért. Ahogy egyre több mindent tudunk meg a múltról, úgy értékelődnek át a dolgok, és úgy bontakozik ki előttünk a felkavaró valóság. A korabeli törvények és normák szerint menekülésre nincs lehetőség, ami még félelmetesebbé teszi a helyzetet.

 

A fókuszban a női lét, az összefogás, a bátorság, az erő áll. A szereplők olyan dolgokat tesznek, amelyek nekünk most természetesek, de a 19. században ezek elképzelhetetlennek számítottak. A törvény determinálja a lányok életét: nem lehet vagyonuk, nem járhatnak egyetemre, nem válhatnak el, nem szavazhatnak – egyetlen célja az életüknek a férjhez menés, a gyermekszülés és a háztartás vezetése. De szerencsére mindig akad olyan önálló és merész nő, aki szembe megy a normákkal és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy ma már csak borzongva olvassuk a korabeli sorsokat. A három főszereplő összefogása inspiráló, nem könnyű olvasmány, de minden másodperce megéri. Szívből ajánlom a kosztümös történetek kedvelőinek, akik szeretik a viktoriánus kori regényeket.