Főkép

Az utóbbi években, néha értetlenkedést vagy egyenesen vitákat kiváltva, egyre sorjáztak a régebbi vagy újabb klasszikusok új, korszerűbb fordításai (gondoljunk csak Nádasdy Ádám Shakespeare-jeire, Salinger Rozsban a fogójára vagy Camus Idegenjére), és ez a trend végül elérte a 19. század végének egyik legragyogóbb orosz íróját, a tragikusan rövid élete során a novellairodalmat és a drámát is megújító Csehovot is.

 

Mikor először hallottam erről a válogatáskötetről, megörültem, hiszen eddig minden új fordítást jobbnak tartottam a réginél (érdekes, de számomra úgy tűnik, mintha a fordítások valahogy gyorsabban és rosszabbul öregednének, mint bármelyik eredetileg anyanyelvünkön írt szöveg), és az új fordító személye is garantálta a minőségi munkát, ám Morcsányi Géza halála egyfajta emlékolvasássá avatta az új kötetet, mely A szerelemről és más történetek címmel jelent meg.

 

Bevallom, már elég régen olvastam Csehovot, és így a vele kapcsolatos emlékeim is nagyban elhalványultak, ám a fő kérdés számomra, aki elsősorban kortárs irodalommal foglalkozom, nem is az volt, hogy milyen jó író is volt az orosz, hanem az, hogy ezek a 19. századi szövegek mennyire működnek mai szemmel. Erre a kérdésre azonnal választ is tudok adni: működnek, mégpedig nagyon is jól. Ez persze már annak fényében sem meglepő, hogy tudvalévő, a szerző elsők között szakított a 19. századi irodalom becsontosodott formáival és szerepeltetett teljességgel hétköznapi embereket és ábrázolt teljességgel hétköznapi eseményeket, de azt hiszem, Morcsányi pontos és némileg radikális fordítása is sokat dobott a dolgokon. Morcsányi Géza ugyanis nem félt itt-ott nagyon is mai szavakat, szófordulatokat beiktatni a szövegekbe, amelyek jóval modernebbé és a mai olvasókhoz közelebbé hozzák ezeket a történeteket.

 

Az új kötet pár hosszabb elbeszélés mellett (a mára már klasszikussá vált „A 6-os kórterem” vagy a „Fekete szerzetes”) elsősorban a rövidebb novellákra koncentrál, amelyek keletkezési idejüket tekintve szinte teljes egészében lefedik Csehov pályáját. Az „Ősszel” egy tragikus és már-már az őrületig fokozódó szerelem története, melyben egy fiatal nemes szó szerint mindenét elveszíti, annyira beleszeret egy finoman szólva sem túl jó hírű nőbe. De nem meglepő módon ugyanúgy a szerelemről szól a címadó darab is, ám itt a megközelítés merőben más. Egy éveken keresztül húzódó, teljességgel plátói szerelmi háromszöget ismerhetünk meg, melyben egy házaspár barátja és a feleség között feszül eltéphetetlennek tűnő érzelmi szál, amelynek fontosságára csak akkor ébrednek rá, amikor örökre el kell válniuk.

 

Hasonló témát dolgoz fel „A Rothschild hegedűje” is, melyben egy öreg koporsókészítő már csak akkor sejti meg, hogy milyen remek felesége is volt neki jó fél évszázadon át, amikor a nő meghal. Ahogy látható, a történetek témái szépen rímelnek egymásra, így ebből a szempontból is ragyogóan eltalált ez a válogatáskötet. Szóval, aki szeretné újra felidézni az egyik legjelentősebb orosz kisprózaíró klasszikus novelláit, elbeszéléseit, az keresve sem találthatna jobbat a múlt év végén megjelent kötetnél, így aki találkozik A szerelemről és más történetekkel, ne nagyon habozzon.