Főkép

A tavalyi év egyáltalán nem telt rosszul a skandináv irodalom szempontjából, hiszen 2022-ben az újonnan alapított Ø kiadó előbb megjelentetett egy igazán élvezetes és kompakt kisregényt a már idehaza sem teljesen ismeretlen Bergsveinn Birgissontól (Válasz Helga levelére), majd érkezett a szintén izlandi Einar Már Guðmundsson kultregénye, A mindenség angyalai, hogy aztán az év végére jöjjön az egyik legígéretesebb fiatal svéd szerző, Måns Wadensjö debütáló műve, a Szülészet is.

 

Az 1988-as születésű Wadensjö – aki egyébként egy évet dolgozott az ELTE-n is – ebben a vékonyka kötetében bár saját élményeit dolgozta fel, a végeredmény mégis sokkal másabb lett, mint amit egy átlagos önéletrajzi műtől várhatnánk. A Szülészet minden rövidsége ellenére egy kimondottan furcsa egyvelege a személyes élményeknek, egy ismeretterjesztő jellegű kötetnek, pontos megfigyeléseknek és a nem mindennapi munka során szerzett tapasztalatoknak.

 

„Hogyan bírja az ember összeszedni magát, miután a világ, akár egy tükör, darabjaira tört?”

 

Az elbeszélőnk, aki „konyhásként” (furcsa ez a megnevezés, hiszen nem csak konyhai munkákat kell elvégeznie, de többek között takarít, ágyat húz, segít az ápolóknak, vagy éppen vérmintákat szállít) helyezkedik el egy stockholmi szülészeten, sokszoros kívülállóként (férfi ebben a zömében nőkkel teli helyen, ráadásul fiatal és nincs egészségügyi végzettsége sem) figyeli meg környezetét, majd – néha munkaidőben – jegyzi le összegyűlt tapasztalatait és gondolatait. Első ránézésre elég furcsa ez az egész, mert ebben a szövegben néhol a kórház felépítésén van a hangsúly, máshol a szülészetet uraló és kötelező érvényű Szabályokon, aztán jön pár személyes élmény, vagy anekdota a munkatársakról, majd mondjuk a császármetszés folyamatának orvosi pontosságú leírása. És aztán minden kezdődik elölről.

 

„Bizonyos dolgok teljesen kiszámíthatóak: márciusban, kilenc hónappal Szent Iván-éj után több gyerek születik, mint novemberben, ami február után van kilenc hónappal.”

 

Ebből az eklektikus szövegből pedig szép lassan elkezd kibontakozni egy olyan világ, amely itthonról nézve már-már utópisztikus (a télen mentő által hozott kismamák számára törölközőket melegítenek, jó tucatnyi frissen készített ételből lehet válogatni, mind az orvosok, mind az ápolók komoly pszichológiai felkészítéssel rendelkeznek stb.), és közben olyan érdekességekre is fény derül, mint hogy mi a teendő olyan esetekben, ha az éppen szülő anyukának intim piercingje van…

 

Måns Wadensjö rövidke kötetét, amelyből egyébként sok leendő svéd szülő ismerhette meg egy szülészet működését, legfőképp egy érdekes és egyéni hangvételű alkotásnak tartom, amely egyszerre idézi fel a szerző személyes élményeit és egy nálunk jóval szerencsésebb ország egészségügyének mindennapos működését úgy, hogy közben még számos más érdekes és elgondolkodtató dologról is olvashatunk. Így elsősorban azoknak ajánlanám a Szülészetet, akiket érdekel ez a téma, és akik nem egy száz százalékig szépirodalmi alkotásra vágynak.